Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

Koholt vádaknak, igazságtalanságoknak felemás helyzetük miatt mindig ki voltak téve a jegyzők. Ezek az általános ellenszenv megnyilvánulásaiként is értelmezhetők, de alkalmasak voltak az egész jegyzői kar lejáratására. Az egyik körjegyző ellen alaptalan feljelentést tettek, mely nyomán fegyelmi eljárás indult. A főszolgabíró, aki személyes ellenszenvet táplált a jegyző iránt, írásbeli rendelettel utasította a körjegyzőség bíráit, dobszóval hirdessék ki, hogy a jegyző ellen fegyelmi vizsgálatot fognak tartani, ezért akinek a legkisebb panasza lenne ellene, jelentkezzék a jegyzői irodában. „Ez magyar nyelven annyit jelent, hogy rajta magyarok! (akarom mondani tótok), most itt az alkalom, ki a szegény nótáriussal! Mit szólnak ehhez igen tisztelt honfiak?" - kérdezi a cikk szerzője. A szerkesztőség lakonikus válasza: „Ha ezigaz, huszonötöt érdemel a hasára." Schmidt Józsefet, az agilis lőrinci körjegyzőt székhely községének panaszai alapján vonták fegyelmi eljárás alá 1888-ban. Végül nemcsak hivatalát vesztette el, de nyugdíjigényét is megvonták, mert állítólag terrorizálta a község lakóit és lázított a helyi plébános ellen. Állásába azonban 1890-ben visszahelyezték. Meghurcolták Papp Gyula mátraverebélyi jegyzőt is, amikor Almássy István nagybirtokos sikkasztásért feljelentette. Ezért kénytelen volt állásáról lemondani. Jellemző az az előítéletes bánásmód és durva hangnem, ahogyan a törvényhatósági bizottság tagjai bántak és beszéltek vele: „Simonyi: Szép körjegyző és anyakönyvvezető! Papp Gyula: Helyt fogok állani az ellenem folyamatba tett ügyekben. Erre nagy zaj támadt. Actiót neki, felszólalnak Simonyira. Simonyi: Majd mit mondok az actióra!... Papp Gyula: Nem tanulok tisztességet a túl felől." Még az alispánt is felelősségre vonták, hogy miképpen bízhatta meg az anyakönyvvezetéssel, amikor már elődje sem akarta kinevezni. Ő azt válaszolta, azért „hogy a fűzfák alatt ne kötessenek árka diai házasságok." (Azaz: hogy ne vadházasságban, élettársi viszonyban éljenek akik össze akarnak házasodni, mert nincs anyakönyvvezető.) A jegyzőket gyakran bírságolták az adóvégrehajtás késedelmei miatt. A nógrádi járásban a főszolgabíró egyszerre nyolc körjegyzőt bírságolt meg, akik aztán fellebbezésükben azt írták, hogy inkább jutalmat, mintsem bírságot érdemelnének. A sajtóban meghurcolták 1882-ben Goldberger József nagylibercsei körjegyzőt. Azzal vádolták meg, hogy Molitorisz János turupolyai lelkész fiát, akit pánszláv érzelmei miatt a pozsonyi líceumból kizártak, magához vette, hogy benne a magyarok elleni gyűlöletet tovább szítsa. A gyermek valójában Goldberger Kálmán abelovai jegyzőnél volt, akit mindenki magyar hazafinak ismert. Hiába cáfolta Goldberger József az ellene felhozott vádakat, végül a törvényhatósági bizottság is „puhatolásokat" (vizsgálatot) eszközölt ellene. Egyes körjegyzőségekben volt alapja a jegyzőgyűlöletnek. Karancsságon 1883-ban megpróbálták a község ügyeit rendezni, kiterjeszkedve a közigazgatás minden ágára. A vizsgálóbizottság „oly kezdetleges dolgokról győződött meg, melyek a törvényes állapotokat majdnem nélkülözik. így például ezen község a képviselő-testületi gyűlésekről mit sem tud, iskolaügyek, adópénzkezelése, községi bíráskodása szervezve nincs." 1893-ban sem volt jobb a helyzet 48