Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

már bevezették. Tervbe vették a nyugdíjrendelet eljárási szabályainak egyszerűsítését, a felesleges alakiságok lefaragását. A szakegyleti közgyűlésnek csaknem minden indítványát a sziráki járási egylet tette. Ok dolgoztak ki tervezetet a jegyzői fizetésekről, miszerint a minimális 1200 koronás alapfizetéshez ötévenként 200 korona pótlék járulna, míg el nem éri a 2000 koronát. Egy emlékiratot is elfogadtak, melyet a felsőbb hatóságokhoz nyújtottak be a jegyzői kar tekintélyének megóvásáról. Indítványozták, hogy az országos egyleti elnökség igyekezzék valamely napilappal megegyezni egy állandó jegyzői rovat nyitásáról. Sérelmezte a sziráki járási egylet azt is, hogy az anyakönyvvezetéssel megbízott jegyzők e munkáért tiszteletdíjat nem kaptak, más vármegyékben viszont igen. A kormány által engedélyezett összegeket Nógrádban új kör- és segédjegyzői javadalmakra fordították, míg a nem jegyző anyakönyvvezetők 50100 koronában részesültek évi munkájukért. Ekkor jelentették be, hogy Losonc város egy 400 négyszögöles telket adott a tanítói és jegyzői gyermekek internátusa felépítésének céljára. Az eszmét egyébként Hábor János losonci állami tanító vetette fel 1899-ben.

58 A jegyzők a vázolt korszakban jórészt még a középosztály alsó szintjén foglaltak helyet, azonban társadalmi állásuk megszilárdításáért és emeléséért folytatott szívós harcuk révén a 20. század elejére a középosztály egyik legszilárdabb, legmegbízhatóbb elemévé váltak. Szerepe volt ebben a felsőbb hatóságok időnkénti segítségének is, akik mindinkább kénytelenek voltak belátni, hogy e réteg számarányához képest sokkal fontosabb társadalomalakító tevékenységet folytatott és a falusi társadalom legstabilabb tényezője lett. Ez a megállapodottság persze ellentmondásokat rejtett magában: bár a társadalmi téren való lesüllyedés ellen jól védett az elvileg élethosszig tartó jegyzői állás, de a felemelkedés útjai is elzáródtak a jegyzők előtt. Ritkán fordult elő, hogy egy községi jegyzőből megyei tisztviselő vált, vagy netán magasabb, választott tisztségeket töltött be. Rendszerint saját köreikből házasodtak: középbirtokos apák, kereskedők, jegyzők leányait, tanítónőket stb. vettek el feleségül. (Például Szabó Károly egyesületi elnök leányát is Karvalyszky István inászói társulati tanító vette el.) A jegyzői jövedelmek a kör községeinek anyagi teherbíró képességétől is függtek. Jó példa erre két árverési hirdetés, melyek a rétsági és a felsősápi (egymáshoz közel fekvő) körjegyzőktől árverésen értékesítendő vagyontárgyakat sorolnak fel 1881-ben a Nógrádmegyei Hivatalos Értesítőben. Az értékesnek, értékesíthetőnek vélt tárgyak jegyzéke tükrözi a jegyzők tehetősségét és életmódját is. A Füzély Bélától (Felsősáp) lefoglalt vagyontárgyak a következők voltak: egy hátultöltős fegyver; 10 darab tajték pipa; 1 kanapé; 6 fotel; 1 asztal; zongora; 1 nyugkanapé; 1 kredenc; 1 kihúzható asztal. Szakolczai Ignác (Rétság) lefoglalt vagyontárgyai: 1 kis dívány; 1 szétnyíló asztal; 1 sublót kaszni; 4 karszék; 2 ágy; 1 aranykeretű tükör; 4 olajnyomatú kép; 1 kisebb olajnyomat; 1 köpőláda; 1 vaskadan; 1 nagy dézsa; 2 avult ágy; 1 ócska szekrény; 1 avult konyhaszekrény; 1 mángorló; 1 mérő zab; 1 58. Kral József: Adatok a losonczi Rákóczi-Fiúinternátus történetéhez. NHK. (1935. március, 29. p.); CSIZMADIA 1984. 518. p.; A közigazgatás egyszerűsítése. NL. és HH. (1901. március 17.); A nógrádvármegyei községi és körjegyzői nyugdíjintézet. NL. és HH. (1901, május 12.); NML. IV. 402. 805,836/1901.; Jegyző-gyűlés. NL. és HH. (1901. október 27.) 46