Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig
lati jubileumát. A közgyűlés köszönetet szavazott meg a tarjáni képviselő-testületnek a jegyzője jubileumára rendezett ünnepségért. Idő- és költségkímélés okán elhatározták, hogy a jövőben az egyleti és nyugdíjintézeti közgyűléseket mindig egy napon fogják megtartani. Ezután az országos egylet által is tárgyalt szakkérdésben, illetve a jegyzői árvák javára összegyűlt pénzalapnak segélyalappá alakításában nyilvánítottak véleményt. A központi egyleti közgyűlés küldötteivé Draskóczy Edét, Papp Jánost és Horváthy Istvánt választották. 1895-ben a Torontál megyei jegyzői szaktanfolyam igazgatósága munkájához segélyt kért a vármegyétől. A törvényhatósági bizottság azonban ezt megtagadta, mert a rendelkezésre álló alapokat a millenniumi kiadások miatt már kimerítette. 52 A szükséges alapok hiányára hivatkoztak 1901-ben is, mikor a Belügyminisztérium kereste meg a vármegyét azzal, hogy létesítsen ösztöndíjat a közigazgatási tanfolyamok szegénysorsú hallgatói számára. Csak azt szögezték le, hogy ha Nógrád megyei illetőségű taiifolyamhallgató kérelemmel fordul a megyéhez, akkor „esetenként némi segélyben részesíti". Rendes évi közgyűlésüket 1896-ban a jegyzők május 15-én tartották meg Balassagyarmaton. Draskóczy Ede előrehaladott korára tekintettel lemondott elnöki tisztségéről, helyére Szabó Károly diósjenői körjegyző került, aki előző évben lett a vármegyei jegyzői szigorló bizottság tagja. Az alelnök Papp János (Salgótarján), a jegyző Kovács Ferenc (Rétság) lett. A választmány tagjaivá Draskóczy Edét, Foglár Gézát, Bálás Dezsőt, Papp Gyulát, Borbás Györgyöt, Horváthy Zoltánt választották meg. A tisztújítás után Papp Gyula méltatta Draskóczy Ede munkásságát, akit az egylet egyhangú lelkesedéssel örökös díszelnöki rangra emelt. Szakmai kérdésként merült fel, hogy az állami anyakönyvezés nemcsak területi változásokat hozott magával. Azt is eredményezte, hogy a törvényhatóság kénytelen volt elismerni a segédjegyzők alkalmazásának szükségességét a közigazgatás zavartalan menete érdekében. Ezzel a jegyzők sokéves követelése teljesült. Ezen állások szervezéséhez a Belügyminisztériumtól kért 8131 forint hozzájárulást a törvényhatósági bizottság, a községeket összesen csak 3200 forint terhelte volna. Scitovszky ugyan javasolta, hogy a községeket mentsék fel minden újabb megterhelés alól, de Papp Gyula körjegyző kifejtette, hogy egy-egy községre csak alig 20 forint esne. Ennek hatására aztán a többség az eredeti előterjesztés mellett voksolt. 1896-ban, a millennium évében sok tisztviselői csoport kapott nyugdíjkedvezményt. Ezért kérte a vármegyei jegyzőtestület is, hogy a szolgálatban eltöltött millenáris év a jegyzők esetében is háromszoros beszámítás alá essék. Bár a törvényhatósági bizottság méltányosnak tartotta ezt, de a nyugdíjintézet jövedelmei az addig megállapított igények fedezésére is elégtelennek bizonyultak így pedig az elismert korkedvezmény kétes értékű lett volna. A kérelmet visszaadták az alispánnak, hogy majd később, az mtézeti pénztárba fizetendő 52. A vármegye rendkívüli közgyűlése. NL. és HH. (1895. március 31.); FONGRÁCZ 338-339. p.; Anyakönyvvezetési előadás. NL. és HH. (1895. szeptember 22.): A vármegyei községi és körjegyzők közgyűlése. NL. és HH. (1895. március 17.); NML IV. 402. 241,392,461/1895. 41
