Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

3. A községrendezéstől a megyei jegyzői egylet országos elismeréséig (1873-1880)

szítő bizottságnak, majd 1876. augusztus 21-én a kongresszus alelnökévé vá­lasztották. Szervező tevékenységének köszönhető, hogy rajta kívül még tíz má­sik nógrádi jegyző vett részt e tanácskozáson. Egyiküket, Mellyes Belizárt (Kis­oroszi) a kongresszus javaslatait tartalmazó emlékiratot a kormányhoz és a képviselőházhoz eljuttató küldöttség tagjává választották. Amikor aztán a Nógrád Megyei Községi és Körjegyzők Egyesülete az országos jegyzői egylet tagjai sorába lépett, 1880. augusztus 23-án Árvay József lett az országos egye­sület korelnöke, Papp Gyula pedig az egyleti jegyző. 1879-ben már a központi egylet választmányi tagjai között találjuk Papp János salgótarjáni és Straub Já­nos penci jegyzőkkel együtt. 32 A jegyzők megyebeli egyesületi mozgalmának megindítására az első próbál­kozás már 1873-ban megtörtént. Április 16-án mintegy 40 jegyző gyűlt össze al­ispáni felhívásra a vármegyeház kistermében a jegyzői nyudíjalap létesítése céljából. A gyűlés korelnöke Árvay József nagyoroszi jegyző volt. Á tanácsko­zás egy öttagú bizottságot küldött ki, hogy dolgozza ki a nyugdíj- és segélyalap tervezetét a meglévő adatok és más megyék hasonló szabályrendeleteinek fi­gyelembe vételével. A tervezet a délutáni órákban el is készült és azt a gyűlés, kisebb módosításokkal elfogadta. A segély- és nyugdíjegylet alapjául a jegyzői vizsgadíjakból befolyt 300 forintot, a kékkői járási volt segélyegylet 1200 forint­ját, az alckori és a később megválasztandó jegyzők első szolgálati évében fize­tendő fejenkénti 40 forintokat és az utána általuk évente fizetendő 20 formtos tagdíjakból nyert összeget jelölték meg. A vármegyéhez kérvényt intéztek az alap kiegészítésére és elhatározták, hogy a jegyzői vizsgálatok öt forintos díjait azoknak is pótolniuk kell, akik arra kötelezve nem voltak, mert nekik is joguk lesz az így összegyűlő 300 forinthoz. A nyugdíjképességhez a tervezet 5 évi szolgálati idő igazolását kívánta meg, a nyugdíj rninünumát pedig 300 forint­ban állapította meg. Tudták azonban, hogy e célkitűzések sokat változnak majd a megvalósulásig. Árvay József korelnök május 27-én kérelmet nyújtott be a törvényhatósági bizottsághoz, mély tartalmazta a nyugdíjintézet alapszabály-tervezetét és kér­te, hogy a volt kékkői jegyzői és tanítói nyugdíjintézetnek a vármegye által ta­karékpénztárban kezelt 1200 formtos tőkéjét csatolják a körjegyzői nyugdíjinté­zet alapjához. A törvényhatóság a nyugdíjintézet megalapítását „elrendelte" és ahhoz fő alapítóként kívánt hozzájárulni. Azonban a hozzájárulás mértékének megállapítására, illetve a régi segélyalap tőkéjének a tanítók és jegyzők közti szétosztására négytagú bizottságot küldött ki, akik a néptanítókat is meghall­gatták. Az alispán e közgyűlésen az alap javára szóló egyéni adakozásra is fel­hívta a törvényhatósági bizottság tagjait. 33 1873. november 26-án a községi jegyzők nyűg díjé gyleti gyűlésén csak az alapszabályok tervezetén módosítottak, mert a törvényhatósági bizottság ki­32. Levelezés. NL. (1874. október 4.); ÖJE. 31., 77-83. p.; BARTA 148. p.; Egyleti ügyek. KK. (1879. ok­tóber 5. 2. p.); és uo. (1880. szeptember 19. 299. p.) 33- Megyénk alispánja... NL. (1873. március 30.); A községi és körjegyzők... NL. (1873. április 20.); NML IV. 402. 58/1873.; Megyei közgyűlés. NL. (1873. június 1.); Alispáni jelentés. NL. (1873. jú­nius 22.) 25

Next

/
Thumbnails
Contents