Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig

mértékben egészítették ki a falusi nebulók oktatásáért járó fizetséget. Illés Fe­renc homokterenyei jegyző is erről panaszkodott 1849-ben: „... jegyzői fizeté­sem tsak 3 váltó forint, rnelly esztendő által gyertyára is kevés. Szerződés, passzus írásokért egy forintot sem fizetnek, holott a szolgálatot nagyon is meg kívánják a lakossok, melly e jelen évben térhessen is volt." Léteztek a jegyzők anyagi ellátása terén pozitív példák is. A vármegyében először - de az egész országra nézve is az elsők között - 1842-ben a kékkői já­rásban jött létre a jegyzői segélyalap, melynek a tanítók is tagjai voltak. Műkö­dése a szabadságharc után szünetelt, vagyonát pedig takarékpénztárakban ke­zelték. Az intézet tagjai belépéskor négy, minden további évben pedig két-két ezüst pengő forintot fizettek tagsági díjként. E nyugdíjpénztár nyitott volt más járások jegyzői és tanítói számára is, megengedvén nékik a belépést. Az alapí­táskor 41 tag lépett be a szervezetbe, melyből 32 egyben oskolamester is volt a gondjaira bízott faluban. Már ez is indokolttá tette a közös „nyugpénz - inté­zet" létrehozását. Az intézeti főjegyző Árvay József verőcei, az ellenőr Cserve­nák Károly bodonyi, aligazgató Dévény István balassagyarmati, az aljegyző Mihályi János mohorai, pénztárnok pedig Vaczlovics Ferenc nógrádi jegyző lett. A megye többi járásában ilyen alap nem létesült. A jegyzők némelyikének áldozatos szolgálatát elismerték. így részesült a Széchenyi-Kollonits alapítványból Pataky János lőrinci tanító-jegyző is 60 pen­gő forintnyi jutalomban 1844-ben. Azonban ehhez 51 évet kellett szolgálnia és még a jutalmat is magának kellett kérelmeznie. Hasonlóan önmaga megjutal­mazását kérte a vármegyénél Habán Mátyás szinóbányai jegyző, aki a helység­ben pusztító járványos kór megfékezésében szerzett érdemeket. 15 A jegyzői tekintély jól jött a felsőbb hatóságoknak, amikor egy-egy intézke­dést, melyet a falu lakosai nem fogadtak osztatlan lelkesedéssel, végre kellett hajtani. 1848 márciusában a falvak nyugalmának biztosítására létrehozták az ideiglenes rendőri alválasztmányokat. Tagja ezeknek a helybeli plébános, a bí­ró, a törvénybíró, a birtokos gazdatisztje vagy kasznárja (vagy a közbirtokos­ság képviselője) és a jegyző. Az úrbéri viszonyok eltörléséről szóló törvényt például Csitárban nem fogadták örömmel, nyugtalankodtak a következményei miatt. Ezért bizottságot küldtek ki a vármegyétől, hogy a népet felvüágosítsa. Távozásuk után állították fel az ideiglenes rendőrbizottmányt a faluban, hogy az esetleges villongásokat megelőzze. Ennek tagjai között szerepelt Daner Já­nos helybeli jegyző is. 16 Eddig a jegyzők terheit soroltuk, most essék szó azon jegyzők tetteiről is, akikre késői utódaik sem lennének büszkék. így például Naisz János csesztvei jegyzőre, aki 1835-ben Miskei Johannát (özvegy Schenpodt Ferencné) saját há­zánál megtámadta, verekedésbe keveredett és az asszonyt tűzzel fenyegette meg. 1849-ben a bujáki jegyzőt, Horváth Melitont a bíróval és a helybéli mészá­rossal együtt bíróság elé állították, mert egy falubeli lakossal, akit tolvajságon 15. NML IV. 152. 612/1850.; NML IV. 7/c. Öi. 1087.; Kral József: Adatok a losonci Rákóczi-Fiúinter­nátus történetéhez. NHK. 1935. március, 29. p.; NML IV. 1/b. 115. k., 148, 1262, 2261/1844.; NML IV. 263.3941 /1864. sz. 16. NMTlk.330.p. 14

Next

/
Thumbnails
Contents