Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

9. Jegyzők a humor tükrében

kend?« Mégis a körjegyző találta fel a legalsóbb czímet, mert már ez a földbirtokoshoz intézett levelében így szólít: »Hej, marha!«" A vármegye északi, szlováklakta vidékein élő jegyzőknek tótul is tudniuk kellett, ha hivatalukat el akarták látni. De mi történt akkor, ha a kiszálló főszolgabíró nem tudott szlovákul, a tót atyafiak pedig magyarul, a tolmács is csak alig törte a szlovákot? Egy vaskos félreértés. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1899. április 30-ai száma közölte az esetet a „Futamodás a vizsgálat elől" című rövid írásban: „Érdekes eset történt Alső-Esztergályban. A községi elöljárók megtagadták az engedelmességet. Hanulay János körjegyző ezért panaszt emelt ellenük a főszolgabírónál. Baintner Arnold főszolgabíró megjelent a helyszínén, a vizsgálatot megtartotta és az elöljáróságot felfüggesztette. Az alsóesztergályi elöljáróság azonban arról híres, hogy egy szót sem tud magyarul. A főszolgabíró, aki meg egy szót sem tud tótul, felkérte B. M. Zichy-uradalmi erdészt, hogy a határozatot tótul tolmácsolja. B. M.-nek azonban szintén nem valami erős oldala a tőt nyelv, mert a felfüggesztési határozatot így tolmácsolta: »Nuzs, pán főszolgabíróv dá vász okeszit.« Ami annyit jelent, hogy a főszolgabíró felakasztat titeket. Amint az atyafiak ezt meghallották, iszkiri! - úgy elfutottak a vizsgálat elől, hogy hiába keresné őket a hóhér. Egyébként több tőt lument kérdeztünk a felől, hogy hát tulajdonképpen miként kell kifejezni tótul a »felfüggesztést«. Még eddig senki sem tudja. Majdcsak megmagyarázza valaki." A jegyzők sem voltak mind szentek, néha maguk felé is hajlott a kezük, de korrumpálásuk lefolyhatott virágnyelven is. Az egyik kelet-nógrádi kör jegyzője (nevét fedje jótékony homály) maga is korrupció bűnébe esett. Az ominózus eset a következőképpen történt: Egy idős palóc atyafi kereste fel hivatalában a körjegyzőt, kérve, hogy akadályozza meg a fia katonának való besorozását. A jegyző a szobában tartózkodó segéderők miatt halkan ezt válaszolta: - Hiába, kérem, nem lehet! A parasztember most már csendesebben mondta: - Nem is hiában (azaz: ingyen) kívántam én, jól megfizetnék érte a jegyző úrnak! A jegyző szemét hunyorítva, mosolyogva válaszolta: - Látom, érti a beszédet, gazduram! Mint a felsőbb hatóságok végrehajtó közegei, a jegyzők néha annyira gyűlöletessé váltak a falu népe előtt, hogy legszívesebben elkergették volna őket. Ha aztán valamelyik hordőszónoknak eszébe jutott ezt megígérni nekik, sokmindenre rávehette őket. Álljon itt rá egy példa a Nógrádi Lapok és Honti Híradóból. A címe: Apróságok a kortesvilágból. „Az ellenzék kiküldött főkortese lelkesíti a népet: - Kedves Barátom, azután, ha megválasztjátok a mi függetlenségi jelöltünket, nem fogtok adót fizetni! - No azt se hisszük! - kiabálnak közbe. - Nem fognak fiaitok a katonaságnál szolgálni. - Ez már beszéd! - hallatszik a helyeslő zúgás. - Nem lesz a faluban jegyző, folytatja a szónok, hanem írásbeli dolgot a kántorok végzik! - Éljen gróf Zichy Vladimír! - ordítja a lelkesült tömeg." Végül egy blőd vicc, melyeknek hőse jegyző: „Jegyző: Itt a marha levél, fizet érte kend 10 krajcárt. 100