Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban

A jegyzői kar a két világháború közti korszakban sern tudta elérni régi vágyát: törvényileg ismerjék el valóságosan meglévő vezető szerepét a községek élén. Pedig ott találjuk őket mindegyik működési területükre eső egyesület vezetői között, sokszor a község gazdasági, kulturális életének fellendítésében is övék a döntő érdem. Szerteágazó, önkéntesen végzett munkájuk nyomán gyakran bontakozott ki egy-egy „helyi felvirágzás". Tették ezt óriási, egyre növekvő munkateher mellett, a vállukra rakott, saját maguk és a nép által is gyűlölt tevékenységük közepette. Növekedett a kör képzettségi szintje is: nemcsak a közigazgatási tanfolyamok képzési idejének emelése, vagy amiatt, hogy szaporodtak soraikban az állam- és jogtudományi végzettségűek, hanem mert a jegyzőképzésben a jogi tárgyakon kívül a pályára való felkészülést elősegítő társadalmi ismereteket közvetítő tantárgyakat is tanultak. Csak példaképpen sorolok fel néhány esetet a jegyzők társadalmi tevékenységére. A salgótarjáni főgimnázium és a polgári iskola részére Eisenkolb Ivor tarjáni jegyző egymillió koronás alapítványt tett. A leventeegyesületekben is sok jegyző tevékenykedett és még a többhetes leventeoktatói tanfolyamon is hajlandók voltak résztvenni bokros teendőik mellett (1926). A mátranováki és a szandai levente népfőiskolák szervezésében, oktatómunkájában helybéli jegyzők tevékenykedtek. Csekey Sándor kazári jegyző köre községeiben, de a salgótarjáni járásban is többször szervezte a népművelési napokat, palóc néprajzi tárgyakból álló gyűjteményét a balassagyarmati múzeumnak adományozta, cikkeket, tudósításokat írt köre községemek életéről a helyi lapokba. Beniczky Lajos jobbágyi körjegyző a Jobbágyiban és Szarvasgedén tartott népművelő tanfolyamokat vetített képek bemutatásával támogatta. A jól dolgozó jegyzők jubileumáról ünnepségekkel emlékezett meg köre, vagy községe, illetve kollégái. A felettes hatóságok is jutalmazták a különleges képességű, kiemelkedő jegyzőket: Balogh János (Nőtincs) a Magyar Érdemrend 4. osztályát kapta a kormányzótól, kitüntették Szalontay Miklóst (Hont vármegye) és Hummer Ferenc jegyző egyesületi elnököt is. A jóképességű szolgabírók megválogatták jegyző munkatársaikat és ezt könnyen tehették, mert jelölési joguk a jegyzőválasztásoknál diszkrecionális volt, nem kellett választásukat indokolni. Ha haladó szellemben vezette járását, a népiesebb közigazgatás híve volt, akkor e jogával élve a népből jött tehetséges fiatalokat juttatta jegyzői álláshoz. így cselekedett például Hetényi Rezső, Hetényi (Hesz) Vilmos volt gyarmati főjegyző fia is a rétsági járásban. Tette mindezt akkor, amikor politikai, felekezeti hovatartozás döntött a jegyzőjelöltek között. (A rétsági járás kétfelekezetű községeiben pl. illett a jelöltnek a többségi felekezethez tartozni.) A jegyzőknek azonban kb. 30 olyan felsőbb hatóságuk volt, amelyek rendbírsággal sújthatták őket, vagy fegyelmit kezdeményezhettek ellenük. Közben pedig a közigazgatási munka menetét a felettesek gyámkodása akadályozta, lassította. Még az is előfordult, hogy egy ízben a megyei közgyűlés a csecsei november 13.); NML V. 602.1. k. 1945. március 3l.-ijkv. (sz.n.); Hetényi Rezső emlékiratai. (Kézirat. NML) 111. p. 92