Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

30. Mlinarik Istvánnak a forradalom eddigi eredményeit értékelő írása – Salgótarján, 1956. október [29.]

A diákokat erősen figyelték. Ma már nevetségesen hat, hogy mennyire féltek akkor a fegyvertelen gyerekektől. Még az is megütötte egyesek szemét, hogy nemzetiszín szalagot viseltek a sapkájukon. A diákszállót fegyveresek tartották szemmel. A városban akkor már másolták azokat a röpcédulákat, követeléseket, amelyeket Pestről hoztak a vasutasok. Hozzánk is eljutott néhány, és lemásolva adtuk tovább az ismerősöknek. Aznap este a Belügyminisztérium dolgozói több lakásba bekopogtattak. A kihallgatás külön szobákban történt, meg kell mondanom, hogy igen udvariasan. Azt akarták megtudni tőlünk, hogy miért szerveztük a diákságot, és miért fogalmaztuk meg a követeléseket. Titkos nyomdát is kerestek. Legalább igazuk lett volna! Másnap, október 26-án

74 délután bevetődtünk a megyei tanácsra, ahol éppen ülésezett a forradalmi tanács. Akadálytalanul jutottunk a nagyterembe. Senki se kérdezte, mit akarunk, miért jöttünk. Leültünk a többiek közé. Hajdú József nyitotta meg az ülést, amely bágyadt hangulatban, mintegy háromnegyed óráig tartott. A régi vezetők előtt még mindig nem mertek nyíltan beszélni az emberek, ők maguk pedig már féltek a néptől. Igyekeztek is szabadulni. Néhány bátortalan kísérlet után Hajdú József lezárta az ülést. Az előcsarnokban azonban küldöttek vártak és ismeretlenül is átadták üzemük követelését, azzal a kéréssel, hogy továbbítsuk a kormányhoz. Nem volt mit tenni, írógép mellé ültünk és összegeztük a követeléseket, mert tizenöt-húsz lapot csak nem küldhettünk Budapestre. Túlságosan áttekinthetetlen lett volna. Kézbe vettük a lapokat és egyeztettünk. Amelyik pont mindegyikben ott volt, azt leírtuk. így mentünk végig, míg csak huszonkét pontban össze nem foglaltuk az egészet. A megye lakossága nem ismeri ezeket a pontokat, ezért néhányat felsorolok közülük: Teljes amnesztiát! Kossuth-címert! Kérjük a volt szerzett jogok visszaadását! Követeljük az ÁVH azonnali feloszlatását! Követeljük Rákosi, Farkas és Gerő felelősségre vonását nyilvános tárgyaláson, távollétük esetében is! Követeljük március 15-ének és október 23-ának nemzeti ünneppé való nyilvánítását! stb. A követelések mellé nyilatkozatot is készítettünk. íme néhány mondat belőle: „... a harcnak csak akkor lehet véget vetni, ha a szovjet és kormánycsapatok a forradalmi csapatokkal tűzszünetet kötnek." Egy másik bekezdés: „A forradalmi tanács nem ért egyet a kormánynak azzal az álláspontjával, amely szerint a szovjet csapatoknak állomáshelyeikre történő visszavonását fegyverletételhez köti."

75 74 Amint már említettük, Mlinarik rosszul emlékezett, mert ez a második ülése volt az ún. Hajdú-féle forradalmi tanácsnak. Az első ülésre Id. a 3. számú dokumentumot. (TH V-141626.189. p.) 75 Bajtai Jenő, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője, majd a megyei tanács munkástanácsának, a megyei nemzeti bizottság elnökségének tagja az október 28-ai eseményekre Mlinarikhoz hasonlóan emlékezett vissza rendőrségi önvallomásában. „Ezen az ülésen Hajdú elvtárs hamar bezárta a tárgyalást, mert látta, hogy az irányítást nem tudja kézben tartani." Ugyanis „itt már inkább az üzemek képviselői voltak a hangadók, és már élesen követelték azokat a pontokat, amelyet általában a Szabad Európa rádió emlegetett folyton. 74