Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)
268. Jegyzőkönyv a Salgótarjáni Iparmedence munkástanács-küldötteinek üléséről – Salgótarján, 1956. november 13.
A megye[i] bizottság felé: aki[k]nek nem jó a miénk, azoknak nem jó a nemzeti, az nem nemzetközi, annak nem jó a magyar. [Az] Új Úton c[ímű] lapból idéz. Nagybátonyi küldött (Beda József): 518 Kedves Testvéreim! Én azelőtt tanár voltam, a Rákosi-féle rendszer lecsukatott, most jelenleg a nagybátonyi bányában mint csillés dolgozom. De amikor az ifjúság jogos követeléseivel előállott, úgy gondoltuk, hogy ebben a harcban magunknak 519 is részt kell venni. Az ifjúság követelése jogos volt, mint ahogy ezt a Kádár-kormány is elismerte. Élére álltunk ennek a mozgalomnak, hogy megyénkben ne legyen lincselés és ne legyenek akasztások. Én hétfőn 520 nem tudtam arról, hogy a nemzeti bizottság megszűnt. Előző este 521 ezeket a kérdéseket megtárgyaltuk, jöttek mindenféle hírek, de megnyugtattak, hogy a megyében nyugalom és rend van, nincs semmi ok az aggodalomra. Másnap reggel, 522 minthogy az ember élelemből is él, elindultam, és első utam a megyetanácsra vezetett, ahol amikor beléptem, meglepődve láttam azt, hogy új őrség van, akik állig fel voltak fegyverkezve. Még akkor sem gondoltam semmire, csak arra, hogy mennyire megerősítették az őrséget. Nem szólt hozzám senki, és amikor mentem tovább, találkoztam egy fiatal katonával, akinek a sapkáján a nemzetiszín szalag helyett a vörös csillag volt feltűzve. Akkor kérdeztem, hogy ez mit jelent. Természetesen ő elkezdett káromkodni, hogy az éjjel levetették velük és ezt tetették vissza. Ekkor már nem tetszett nekem a dolog. Továbbmenve megállítottak, hogy van-e fegyverem. Ekkor bevezettek Mrázik e[lv]t[árs] szobájába, ahol csupán a régi kommunista vezetőket láttam. Ekkor már tisztában voltam a helyzettel. Leültek velem tárgyalni, és azzal bíztak meg, hogy az élelmiszer[-ellátás] biztosítását intézzem. De azt láttam, hogy ott dolgozni nem lehet, mert az ember akármerre ment, csak felfegyverzett emberekkel találkozott. Sőt, továbbmenve [láttam, hogy] az íróasztal mappája alatt is fegyverek voltak. Ezzel akarták hatalmukat biztosítani. Miért kellett ez a nagy bizalmatlanság, ki akarta itt megdönteni a nép hatalmát? Akik nyomorúságos kenyéren nőttek fel? [Akik] azt akarják csupán, hogy végre emberi módon éljenek ebben az országban, mert csak egyeseknek volt megadatva az, hogy emberi módon éljenek? [Nem] azok, akik pártkönyvüket csak ugródeszkának használták és visszaéltek a hatalommal. [Azok, akik] a becsületes embereket félreállították, megrágalmazták. Ottlétem alatt láttam azt, hogy Szabó Ervin barátomat, akit azelőtt nem ismertem, de most mondhatom azt, hogy testvéremként szeretek, fegyveres őrség kísérte be. Én ezt látva, a velem való tárgyalás után nem mentem el, és ez hiba volt részükről is, hogy nem küldtek el, meghúzódva egy sarokban figyeltem az eseményeket. És akkor láttam azt, hogy tulajdonképpen ezek mit akarnak. Mondhatom azt, hogy csak tizenegyen vannak, akik ezt a munkásuralmat meg akarják dönteni. Menjenek szét a falvakba, és akkor látni fogják azt, hogy a nép 518 Beda József Nagybátony-bányaváros nemzeti bizottságának elnöke volt. 519 Helyesen: nekünk. 520 November 5-én. 521 Értelemszerűen november 4-ét, vasárnapot kell érteni rajta. 522 November 6-án. 404
