Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

206. Jegyzőkönyv Zagyvaróna Község Forradalmi Bizottságának üléséről – Zagyvaróna, 1956. november 6.

sik pedig: érdeklődjenek az üzemnél, hogy a Salgótarjánba és Zagyvarónára történt felvonulás megszervezéséből oroszlánrészem vettem ki, amin én is részt vettem a gépkocsin, mit bizonyítanak a villanyszerelő-műhelyben is. Földi Ferenc: hozzászólásában elmondja, hogy Kadlót soha nem volt kommunista érzelmű, ő színmagyar embernek ismeri, nem javasol[ja] a bizottságból való kizárását. Szükségünk van rá, mert értelmes [ - mondja]. Kadlót János: Engem már az üzemből is elküldtek volna, mert nem voltam soha szocialista érzelmű ember, de szaktudásom miatt tartottak vissza, [merthogy nem tudnak pótolni. Földi István gyura: hozzászólásában kifejti, hogy ismeri Kadlót Jánost, nem volt hű a régi rendszerhez és azok kiszolgálóihoz. Konkrétan ismerteti, [kezdeményezte,] hogy Reiner Sándor volt falusi kovácsot, mint baloldali embert váltsák le, aláírásokat is gyűjtött, amit hozzám is elhozott aláírás végett. Tehát én se javaslom Kadlót polgártárs leváltását a forradalmi bizottságból. Kovács Endre plébános: a hitoktatás beindítását örömmel fogadja, és kifejti, hogy Kelemen Gyula igazgató polgártárssal [a kérdést] áttárgyalva a hitoktatást megkezdik, de kiköti, hogy a hitoktatási órák ne a rendes tanítási idő után történjenek, hanem óra közben. Kelemen Gyula igazgató: előadja, hogy pedig a rendes tanítási órákba nem tudja beiktatni a hitoktatási órákat, egyébként a hitoktatással kapcsolatban nincs semmi kifogása, esetleg, ha kap valamilyen felsőbb szervi utasítást, akkor lehet róla szó. Galbács Bálint: hozzászólásában javasolja Kadlót János kizárását, mert ismeri

358 az üzemből, hogy a dolgozók se[m] szerették, a dolgozókhoz nem nagyon szólt, csak kimondottan [az] egyéni érdek[ét], a sok prémiumfelvételt tartotta a legfontosabbnak, és állandóan az egyszerű dolgozók társaságát kerülve társalgott. Galbács Pál: Én is ismerem Kadlót Jánost, nagyon sokat felszaladt az üzemben a kohóhoz. Amikor mi a hőségtől izzadva dolgoztunk, ő akkor is hajtott, hogy csak dolgozzunk, dolgozzunk, pedig semmi másért nem hajtott, csak hogy [az] ő és a műszaki vezetők prémiuma biztosítva legyen. Ő kiváltságos személy volt az üzemben, legalábbis a dolgozók szemében így tűnt, mert a személyautót akkor vette igénybe, amikor akarta, akkor utazott és utazik Budapestre, amikor akar. Tehát az ilyen ember nem való az egyszerű dolgozók közé, akinek nem a dolgozók ügye a szívügye, hanem [a] saját egyéni érdeke. A daráló [ügyé]ben nem lett döntés hozva, mert nincs hivatva a bizottság arra, hogy az engedélyt megadja, hanem a járás [kell, hogy intézkedjen]. A burgonyát pedig átadják a napközi otthon részére. A bizottság Kadlót Jánost rövid időre kiküldi a helyiségből, majd döntésre teszi fel ügyét. A többség úgy döntött, hogy Kadlót János továbbra is a forradalmi bizottság tagja marad. 358 Vagyis: tudja. 292