Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

123. A megyéből elmenekült pártbizottsági első titkárról cikkez a Nógrád Népe újságírója – Salgótarján, 1956. november 1.

rasztok, munkások halálra szántan várják a pillanatot, hogy ha kell, belesikoltsák a világ fülébe: Nekünk vagy teljes szabadság kell, vagy halál! Más választás nincs. És az Isten velünk lesz, mert harcunk jogos és igazságos. Népem! Hazám! Te hősök szülője és temetője vagy most. Ha fölénk borul a temetők esti csendje és megállunk a virágos sírok fölött, bár mérhetetlen a bánatunk, mégse sírunk. Szorítsuk össze fogunkat, ahogy a mártírok nemzetéhez illik, emeljük az égre szemünket, s az Isten így is látja, mit jelentenek az elfojtott könnyek! Halottak napja. Ezrek és ezrek szeretnének ma gyertyát gyújtani a sírok fölött, de nem tudják, hol van a sír, merre fekszik élettelenül a szeretett hősi gyermek vagy apa. Gyász ez, a nemzet gyásza. A sok apró gyertyafénytől pedig világosodjék meg a magyar égbolt, és hirdesse az egész világnak a szabadságszeretet csodáját! Dr. Börzsönyi Sándor Nógrád Népe, 1956. november 1., 2. p. 123. A megyéből elmenekült páltbizottsági elsó' titkárról cikkez a Nógrád Népe újságírója Salgótarján, 1956. november 1. Személygépkocsija itt maradt Nem kiagyalt mese ez, hanem megtörtént, és úgy írom le, ahogyan egy gépkocsivezetőtől hallottam. Nem közlekednek a vonatok, autóbuszok, éppen ezért fokozottabban szükség van minden autóra. Nem luxus céljából, hanem a leghalaszthatatlanabb dolgok elintézésére. És mégis... Van egy személyautó, amelyiktől mindenki idegenkedik. Gépkocsivezető, utas egyaránt. Vajon miért? Ez volt Hajdú Józsefnek, a megyei pártbizottság első titkárának a gépkocsija. Ebben még nem lenne semmi. A kocsit azonban ismerik szerte a megyében, és nem valami nagy szeretet övezi. Ismeri a nép is, amelynek nevében Hajdú József elérhetetlen magasságból a parancsokat osztogatta. Bizony, elérhetetlen magasságból. Állítólag a néptől kapott megbízatást, a nép nevében beszélt, csak éppen nem ismerte vagy nem akarta ismerni a népet. Nem ismerte gondját-baját, örömét. Közte és a nép között szakadék volt, amelyet egyre mélyített a félelem. A nép félelméből erő lett, s ez elől az erő elől Hajdú József elmenekült. 192