Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. (Salgótarján, 2001)
Regeszták
Az alperes félnek, farkasföldei Farkas Ferencnek a nevében és személyében, a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel törvényes prokurátora, Pápay János (nobilis) ünnepélyes protestációt terjesztett elő, amely szerint nem ért egyet sem az olyan-amilyen keresettel, sem a bírósággal, sem a bírákkal, sem pedig a pernek bármilyen más tartozékával, s fenntartván magának a minden tekintetben való prokurátori eljárás teljes jogát, kérte a vonatkozó iratok - intések, idézés, perfelvétel és a zálogvalló levél - másolatának a kiadását. A felperes fél prokurátora erősen ragaszkodván a keresetéhez, kijelentette, hogy az alperes által követelt másolatokat egyáltalán nem lehet kiadni, hiszen már az intés után a tudomására hozhatta volna a szolgabírónak és esküdtjének, illetve rajtuk keresztül a felperesnek is, hogy miért nem kívánja a pénzt felvenni és a jószágot visszabocsátani. Ha tehát azonnal nem ad erre érdemi választ, akkor a törvényszék nem tehet mást, hanem meghozza ellene az ítéletet. Az alperes fél prokurátora protestáció előrebocsátásával a következőket válaszolja: az 1550. évi törvény 56. cikkelyében foglaltaknak megfelelően „meg kell az postulatum part adni, nem obstálván az első admonitióra tett válasz, mivel hogy az következett két admonitiókra evictora resolutiójábul való válasza hátra vagyon, melynek loco et tempore suis, servatis de jure servandis kell meglenni." Tehát mint az előbb, kéri az összes másolatot. A felperes fél prokurátora továbbra is ragaszkodván a követeléséhez, tiltakozik perbéli ellenfelének kifogása ellen: az alperes fél sem tagadja ugyanis a jelentett intés után adott érdemi választ, amelyben egyebek között azt is megjelölte okként, hogy a jelen ügyben van egy kezese - azonban gondoskodnia kellett volna arról, hogy ezt a kezest is a törvényszék elé idézzék. A kezes idézésével tehát az alperes fél el akarja húzni az eljárást és azzal az állításával, hogy a kezes beidézése az eljárásának az alapja, vissza akarja vinni a pert a kezdetéhez, tudniillik a másolatok kiadásához. Ezt azonban egyáltalán nem tehetné meg: a prokurátor tehát azt követeli, amit fentebb. Az alperes fél prokurátora ugyancsak ragaszkodik a kéréséhez. A törvényszék ezután a következő ítéletet hozta: ki kell adni az alperes által kívánt másolatokat. 1344. (II. 139.) A vármegye közönsége kihirdette azt a címeres nemeslevelet, amelyet Benók János, a leánya: Benók Katalin, valamint egy anyától való fivérei: Benők Pál és Nagy András kaptak. A kihirdetésnek senki nem mondott ellene. 1345. (II. 140.) Lórántffy Zsuzsanna asszonynak (illustrissima), Erdélyország fejedelemasszonyának a kérelmére az általa kiadott prokurátort valló levéllel Pápay János (egregius), valamint idősebb Ráday András (generosus) kérelmére a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel és Csicsery Mihály (generosus) kérelmére a leleszi konvent prokurátort valló levelével Libercsey Ferenc (nobilis) azt a kérést terjesztette elő, hogy a vármegye közönsége küldje ki nándori Bene János alispán urat (generosus) némely melléje kirendelt nemes férfiúval együtt az Egyházasterenye és Verebély possessiók közötti vitás határ megállapítására. E határmegállapítás alapja a mondott felek egyetértéséből az a 88