Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. (Salgótarján, 2001)

Regeszták

mint fundálta a praetensus A. az ő actióját. A praetensus I. penig nem is megyén még arra, hogy az praetensus A-nak nemességének megbizonyítása felől valami törvényt akarna recipiálni, hanem azért az fogyatkozásért, az mely találtatik az actióban, méltán le kelletik cum indebito ezen causának." A felperes fél prokurátora kijelenti, hogy a jelen kereset nem a birtokrészek felosztásán alapul, hanem a benne részletezett gyalázkodó szavak miatt emeltetett. Ezért ragaszkodik mindahhoz, amihez korábban is ragaszkodott. Az alperes fél prokurátora „protestál solenniter az praetensus A. procuratorának fassiójárul, hogy ő maga is megvallja immár, hogy nem arrul forogna a pör, hogy osztották-é Toldot, vagy nem, hanem a diffamatiórul. Azért az mint feljebb is megmondotta az praetensus I. és locust is citált in omnibus evocationibus tria requiruntur." Ugyanazt kéri tehát, amit fentebb. A felperes ugyancsak megismétli követelését. A törvényszék az elhangzottakkal kapcsolatban úgy határozott, hogy az alperes fél prokurátorának a kifogásai nem szolgálnak elégséges indokul arra, hogy a pert leszáHassák; a nevezettnek tehát a per érdemi részére kell feleletet adni. Az alperes fél prokurátora tiltakozik az ezen részletben hozott ítélet ellen és kijelenti, hogy fellebbezni fog a királyi tábla elé. Ami pedig az ügy érdemi részét illeti, a következőket adja elő: „Úgy vagyon, volt az praetensus I-nek az praetensus A. felességével, nemzetes Toldy Kata asszonnyal néminemű dolga és ügye, mert Gedén, Nógrád vármegyében az praetensus I-nek egy Péter Kováts nevő jobbágyát az praetensus A-nak feljebb megnevezett feiességének ugyan gedei jobbágyi, Szabó János és Szabó Gergelyek minden igaz ok nélkül, elszánt szándékbul megöltenek, és mikoron ezen dologban nemzetes, nemes és vitézlő Voxith Horváth István uram, Nógrád vármegyének vice ispánja, tanquam magistrates mellette lévő bíráival együtt törvént látott és akart volna is tenni, az praetensus I, mint megholt és öletett jobbágyának vérét és halálát is akarván keresni az Istennek parancsolatja és országunk törvényi szerint is az praetensus I, az ő actiójában, avagy levatiójában rövidségnek okáért csak úgy íratta a levatát, hogy: >az vitézlő Egry István felessége, nemzetes Toldy Kata asszony, etc.< Ezeken az szókon nem tudatik, mi okbul és micsoda kívánságbul felindult magában az praetensus A. és nagy boszonkodással az asztalon az Generale decretumot és Tripartitumot is hányván és vetvén, törvént kívánt bírák uraimtul ezen dologért, de az praetensus I. egy elsőben is nem tudta, miért és mit is akarja. Hanem bírák uraim eszekben vévén egy elsőben, és azután az praetensus I. is, hogy azért háborogna ő magában az praetensus A, hogy az >nemes és nemzetes[t]< oda nem mondotta az praetensus I. Erre az okra nézvén osztán, vice ispán uram, mellette lévő bírák uraün közül is némellyek kínszerítették az praetensus I-t, hogy írassa oda az >nemes< nevet is. Kire osztán meg nem változtatván az praetensus I. az ő előbbeni allegatiőit és feleletit, s írásit is, ez volt az praetensus I-nek minden mondása: hogy ő bizony immár ebben többet és egyebet nem írat, valamit immár íratott, antul az praetensus I. nem is tudja, ha nemes ember-é vagy sem, mert az praetensus I. nem tudja, ő sem azt nem mondja, hogy nemes ember, sem azt, hogy nem 41