Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)
Regeszták
765. (I. 142.) Az utakat is szükséges megjavítani, ezért az alispánnak teljes felhatalmazást adnak azok megbüntetésére - 12 forinttal -, akik az utak és hidak megjavítását nem végzik el. 766. (I. 142.) A szükséges ingyenmunkákat is azonnal kezdjék meg. Azokat, akik másként cselekszenek, a törvényben szabott büntetéssel sújtsák. 767. (I. 142.) Daróczy Tamás (nobilis) tiltakozással bejelenti, hogy másoknak a területén semmiféle hidat és utat nem akar építeni. 768. (1.142-143.) Ami az égetett italoknak és boroknak kocsmáitatását illeti, mivel az Őfelségének haragját váltja ki, sőt a gabonát is kevesbíti, és mivel az ilyesfajta italok eladása mind a kiméréseknek, mind a vásároknak káros és teljességgel ártalmas szokott lenni, ezért a vármegye úgy határozott, hogy aki a jövőben búzából, zabból vagy árpából égetett bort készít, és azon rajtakapják, annak mindenét, azaz az edényeket, a bort és minden felszerelését elveszik és elkobozzák. De attól is elveszik, akinek eladták az ilyen italt. Erről a rendelkezésről olyan általános végrehajtásra utasító levelet adnak ki, amely mind a gonosztevők elleni vizsgálatra, mind a tévelygők és káromkodók elleni fellépésre utasít. 769. (I. 143.) Ami a legeltetés kérdését illeti, a vármegye határozatot hozott, hogy a füleki és a szécsényi katonák a szolgabírók által számukra kijelölt helyen legeltessenek, oly feltétellel, hogy a kapitányok jegyzéket készítsenek a katonák számáról és nevéről, és azt adják át a szolgabírónak. Nehogy más idegenek jogtalanul elfoglalják a legelőket, mint ahogy a szabad hajdúk szokták cselekedni. Ha pedig valahol észreveszik, hogy a hajdúk közül valaki lovát a katonalovak között tartja, annak lovát más dolgaival együtt elviszik. A legelőn lévő katonák ne kényszerítsék a parasztokat arra, hogy kenyeret és italt adjanak nekik. Akik ezt nem tartják be, azokat a jobbágyok fogják el és adják át a vármegyének. Azok a nemesek, akik az említett várakban élnek, lovaikat a saját birtokaikon legeltessék, ha azonban ezt nem akarják, akkor ezek helyett másik alkalmas helyet jelöljenek ki számukra. A kapitányok kötelesek a legeltetésre kimenő katonáik számára olyan rendelkezést kiadatni, amellyel a szabálytalankodókat és zabolátlanokat megfékezik. Ha ez nem történik meg, akkor a kihágást elkövetőkkel kapcsolatban a kapitányt fogják megkeresni, és ő lesz köteles méltó büntetést kiszabni rájuk. Azok a katonák, akik a legeltetésből állomáshelyükre visszatérőben vannak, ne szálljanak meg a falvakban és mezővárosokban, és akik egy hónap elteltével sem mennek vissza őrhelyükre, hanem a falvakban múlatják idejüket, azokat a jobbágyok elkergethetik és elűzhetik. 770. (I. 143.) A néhai Szentmáriay György (egregius) özvegyének, Kenderessy Máriának (generosa) nevében Tassy János (nobilis) szolgabíró és esküdt kiküldését kérte, bizonyos hatalmaskodva elvett javainak Székely Gáspártól való visszakövetelésére. 771. (I. 144.) Forgách Zsigmond nevében Trombitás Pál (nobilis) szolgabíró és esküdt kiküldését kérte jobbágyok búcsúztatásához. 772. (I. 144.) Balassa Zsigmond nevében Szentgyörgyi Boldizsár (nobilis) szolgabíró és esküdt kiküldését kérte jobbágyok búcsúztatására. 773. (I. 144.) Kéry Ferenc (egregius) szolgabíró és esküdt kiküldését kérte jobbágyok búcsúztatásához. 102