Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés
zepes, rossz" minősítéssel háromba. Nógrád vármegyében osztálytól függően egy egész telek 20-22-24—26 magyar holdból, illetve 6-8-10 „szekérnyi" rétből állott. Ugyanez a terület Heves vármegyében négy magyar holddal volt nagyobb a szántó esetében, és két szekérnyivel több a rét esetében. A vagyonosodó jobbágy-paraszti réteg érdekeit vették figyelembe, amikor a rendelet megengedte, hogy egy jobbágynak egy egész teleknél nagyobb telke is lehetett. A parasztság második kategóriája volt a zsellérség, mely társadalmi csoport maga is két részre tagozódott, úgymint inquilinusra (házas zsellérre), és subinquilinusra, (házatlan zsellérre). Végül tekintsük át, hogy a rendelet után egy egész telkes jobbágy a földhasználatért földesurának éves szinten milyen egységesített szolgáltatásokkal tartozott: Robot kötelezettsége heti egy nap igás, vagy két nap gyalog robotra korlátozódott. Ha a jobbágy egy héten a megadott mértéknél többet robolt, azt más hetekre be kellett számítani. A házas zsellér évi 18, a házatlan zsellér pedig 12 gyalog robotot volt köteles teljesíteni földesurának. A földesúr érdekét védte a rendelkezés azon pontja, mely a robot pénzbeni megváltását korlátozta. Köteles volt a jobbágy három napot szolgálni hajtóvadászaton, és négy jobbágytelek adott évente két napnál nem több hosszú fuvart. A termények kilenced-kötelezettsége továbbra is fennmaradt. Az ajándékok sora cképp alakult: Évente 2 tyúk, 2 kappan, 12 tojás, a tehenes gazdák, ha legelővel rendelkezett a falu, évente egy itce vajat adtak. Harminc egész telkes jobbágy adott évente közösen egy borjút, vagy e helyett 1 forint 30 krajcárt. Ha valamely jobbágy a kilenceden kívüli terményszolgáltatásait meg akarta váltani, azt cképpen tehette: vagy fizetett összességében évi 53 krajcárt, vagy pediglen a vajért 20, a két kappanért 18, a két tyúkért 6, a tizenkét tojásért 6 krajcárt. Jobbágy és zsellér egyaránt fizetett egy forint „cencust" bért évente földesurának. Ezek az összegek a telek nagyságának arányában nőttek vagy csökkentek. 6 2 A szőlőkre nem terjed ki az úrbéri szolgáltatás. Továbbra is a helyi szokás volt a mérték. Az úrbéri szolgáltatások rendszerének ismertetéséből már rögtön kitűnik, hogy az „örökös jobbágyok" sorsa azt követően, hogy már nem a szokás volt a robot és szolgáltatások mértéke, lényegesen könnyebb lett. Szabott rendje lett a termények megváltásának, szabályozták a robot nagyságát, igénybe vehetőségét, s ami nem elhanyagolható, a jobbágyot sem a földesúr, sem annak tisztje nem foszthatta meg telkétől. A földesúr tulajdonjoga a jobbágyföld irányában oly annyira meglazult, hogy csak „betáblázott járadékká vált". Ha el is vette valamely jobbágytól a telket, vagy a jobbágy koros volta miatt lemondott a telekről, nem csatolhatta azt majorságához, hanem új jobbágynak kellett odaadnia. Volt azonban a szőlőn kívül egy másik tétel is, mely62 NML. IV. 1/j Héhalom Urbáriuma. Negyedik Punctum. Az Jobbágynak Adózásiról. 92
