Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Falusi iparosok a 18. században
megindul a faluban egy gazdagabb jobbágyréteg kialakulása mellett egy pauperizálódás, elszegényedés is. így sok falusi számára már csak a zsellérek között volt hely. Ezt a tényt, a telekaprózódást és zselléresedést, az urbárium tárgyalásánál tekintjük majd át. Szólnunk kell még a terményekről is. A falu fő terménye egyértelműen a búza, melyből 1750-ben a jobbágygazdaságokban 1.326 köböl termett, egy jobbágycsaládra jutott közel 38 köböl. Ebből a gabonafajtából a legtöbbet három családnál jegyeztek fel, családonként 80-80 köblöt. A legkevesebbet, hat köblöt egy esetben irtak fel, míg egyáltalán nem volt búzából termése három családnak. Lényegesen kevesebb volt a termés árpából. Mindössze 130 köböl termett ebből a gabonafajtából, ami azért is érdekes, mert minden valószínűség szerint, mint az állatok abrakoItatására és hizlalására használt termény, nagyon fontos volt. A 91 sertést minden valószínűség szerint nem ezen hizlalhatták fel, hisz az 52 lónak is kellett abrak, főleg a tavaszi szántások alkalmával. A sertések hizlalására a hiányzó abrakot pótolta a makkoltatás, és arra is vannak adataink, hogy ekkor már termeltek e vidéken kukoricát. 4 6 Legkevesebb zabból termett, mindössze 112 köböl. Ez a gabonafajta inkább a hűvösebb tájak terménye volt. 4 7 Falusi iparosok a 18. században Az 1750-es dicalis összeírás a jobbágyháztartásokon kívül tartalmazza a Héhalomban élő falusi iparosok gazdasági adatait is. Nézzük meg ennek a szűk falusi rétegnek a jelenlétét a faluban. Bármennyire is univerzális, sok mindenhez értő volt a jobbágyfalvak lakossága, például szerszámai egy részét maga készítette, de voltak olyan munkák, amelyet csak hozzáértő mesterek tudtak elvégezni. Ezek közül a legfontosabb iparosok voltak a kovácsok és molnárok. A harmadik mesterség képviselői, a mészárosok már a földesúr szolgálatába állottak, míg a negyedik személy, a földesúri kocsmákat üzemeltető árendás kocsmáros volt. A molnár személyéről már esett szó az 1728-as összeírás kapcsán. Neve és foglalkozása megegyezett: Molnárnak hívták. Falusi társaitól abban is különbözött, hogy földje nem volt, ezért jobbágyszolgáltatásokat nem adott, személyében szabad volt. Őt a falu lakossága alkalmazta. Jövedelme nagyrészt természetbeniekből állt, de pénzt is kapott. Dicája a szabadosok között szerepel általában, s csak mestersége után fizet adót. 1750-ben Molnár János a helység molnára. O már az armalista nemesek között volt összeírva, s mint nemesnek, személye nem volt adóköteles. Csak mestersége utáni 46 NML. IV. 1. b. 3. kgy. 1740. Ecsegi kárlista; MOL. P 1291 11. es. Héhalmi panaszok. 47 NML. IV. 7. B. Di. öi.: 215. sz. 1750. 78
