Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A falu demográfiai adatai a 19. század 60-as éveinek végéig
nak, aki Gálán tán kereste meg ezzel a kéréssel a grófot, mint ezt a tanúvallomásban olvashatjuk: „éppen Galánthára fel ment, és ottan nyert szabadságot [az apa] akár Bérre, akár Hihalomra; mindenütt maga Bujáki Jószágbfa] való lejövetelre ..." A Héhalomra való költözés „... harminc esztendeje lehet" - vallották a Farok család tagjai, míg Virágh Mátyás 38 éves héhalmi lakos úgy emlékezett, hogy a költözés a „Kurucz világ előtt circitfer] egy két esztendővel történt." Idősebbik Farok Gergelynek azonban volt egy ötödik fia is, aki nem maradt a bujáki uradalom falvaiban, hanem Szirákra költözött más urasághoz. Az 1720 országos összeírásban a családból Gergely, míg az 1728-as összeírásban Tamás szerepelt jobbágyként. A 18. század elején az egész ország egy nagy belső vándorlás - migratio - színhelye. Az összeírások elemzésénél már közöltünk egy-két családnevet, melyek korábbi összeírásokban szerepelnek, majd az újakban véglegesen eltűnnek, vagy egy pár év után újra felbukkannak. Ilyen például, a Kálmán család. Kálmán Péter neve mellett 1715-ben „megszökött" megjegyzés szerepelt, de 1720-ban újra feltűnt ez a név, bár Kálmánként, de 1728-ban már ismét hiányzik. Egy családon belül is nyomon követhető a belső vándorlás. Példának felhozzuk a már említett Farok család legidősebb fiának sorsát. A héhalmi illetőségű Virágh Mihály, aki a vallomástétel idején körülbelül 60 éves, így vall a fiatalabb Farok Gergelyről: „Azt maga is tudja a Fátens, hogy Szirághi Farok Gergely csak kis korában lejött volt e tájra szolgálat kedviért Plesoczrul lakni, és hogy már az apja Hihalmon lakott, egykor Fényszarun megbetegedvén, az apjánál valami egy két hétig lakott, s onnét Dengelegre ment szolgálni, a holl mind addig Szolgált valamégh (amíg) Szirághon Majdan Mihály lányát el nem vette." - És végül hozzátette: „... azt pedig nem tudgya hány esztendeig együttis masüttis szolgálatban volt." 1 2 A települést viszonylag kevesen hagyták el a 18. század első felében. A megyei összeírásban 1 3 mindössze négy jobbágycsaládfő neve szerepelt, akik a Csongrád megyei Szegvárra szöktek engedély nélkül: Szűcs István 6 ökörrel, 3 lóval és 8 disznóval, Csordás János 4 tehénnel, 2 lóval, Molnár Mátyás 3 tehénnel, 1 lóval és 3 disznóval, Kovács János pedig 4 ökörrel, 2 tehénnel, 2 lóval és 6 sertéssel. A beköltözők minden bizonnyal - mint a fentiekből is láthattuk - részben a már korábban ott lakók eredeti lakhelyeiről, és részben a felvidéki Esterházy birtokokról származtak. A falu demográfiai adatai a 19. század 60-as éveinek végéig A 18. században készült összeírások - a canonica visitatiok kivételével - csak családszámokat közöltek, és csak azokat a családneveket, amelyek valamely formában adó12 Uo. 1590-1753 Buják 1728. 13 NML. IV. 1. b-2. Consciptiones profugientium. Szökött jobbágyok öi: 26. sz. 1740 60
