Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Hausel Sándor: Héhalom község története 1683-ig - A település 14. század előtti történetéről
nemcsak ezek adják a lehetséges, de véleményem szerint egymást kizáró megoldást! A „heeu", „hew" és „hyw" szók takarhatnak, és esetünkben éppen ezt takarják, a mára már csak átvitt értelemben használatos és ismert „hiu" jelentést. E szó pedig -hiu- melléknévként nem jelentett mást, minthogy valami üres, belseje nincs, miből valami elfogyott. Itt jegyezzük meg, hogy főnévi értelemben padlásteret, üreget értettek rajta, elsősorban Erdélyben és a Dunántúlon, de a múlt században még élő jelentéstartalom napjainkra kikopott. 3 7 Néhány példa az „üres" jelentésre; 1519-ben „ez feld kedeglen vala yres és hew". A szó más értelmezését, mint hiu, azaz üres, kizárja a meglévő latin szöveg, amiből fordították: „terra autem erat inanis et vacua". Egy másik példa: „elereztec őket hyan" - dimiserunt eum vacuum. Végül egy harmadik példa: „minden bűntől heiukat" peccato vacuos. 3 8 Ebben a két jelentésben együtt élt a magyar nyelvben a „hi-hiju hé-héju" alak egyenértékű félként. Vagyis Héhalom egy olyan halmot jelent, amely üres, ment valamitől, hiányos, vagy amelyen valamilyen ember által emelt építmény állt. Hangtörténeti szempontból a létező két alak visszavezethető a régebbi -hiu- alakra: 39 hii-> hí hiu—> heu—» hei—>• hé hiu-» heu, heo—» heju, hejo A település 14. század előtti történetéről Szórványos régészeti leletekből következtethetünk arra, hogy Héhalom területe nem volt lakatlan a magyar honfoglalás előtt sem. A falu határában és a Templomdombon begyűjtött leletek bronzkori településre utalnak (a középső bronzkort i. e. 1700-1300 közötti időre datálják, a késői bronzkort i. e. 1300-1800 közötti időszakra). Az őskor egymást váltó ismeretlen és ismert népei közül a kelták után maradt tárgyi emlék: egy tál, ami a Templomdombon az 1958-ban a tanári kar által végzett ásatás során került napfényre. (A kelták i. e. 260-230 között húzódtak az Alföldön át a dombvidék felé, virágkorukat i. e. 230-180 között élték, a megye lakott volt általuk az i. e. 3. századtól az i. sz. kezdetéig.) S hogy a kelta népesség számottevő volt e vidéken, tanúsítja a szomszédos egyházasdengelegi hasonlójellegű tárgy-együttes. 4 0 37 ESZT, 1993. V. 183: „a haz hyan Jar", „be eset az hiwra" stb. Szóösszetételek: hiuablak, hiuajtó, hiu-rész. UMT, 1988. 965-966. p. : hé, héba, héban, stb. Mint láthattuk, mind az „i"-s alakok, mind az „é"-s alakok előfordulnak Erdélyben is és Magyarországon is. 38 IPOLYI A., 1929. II. 60-61. p. 39 BÁRCZI G.-BANKŐ L.-BARRÁR J., 1978. 171. p. 40 HÉJJ Cs„ 1976. 245-261. p.; PATAY P„ 1959. 17. p.; HELLEBRANDT M., 1991. 138. p. 20
