Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok - Új iskola épül, s óvodája is lesz a falunak

dagógus fizetése 243 frt-ról 657 frt-ra, tehát közel háromszorosára (270%) emelkedett, míg a segédtanító a rendes tanító fizetésének közel felét (45,7%-át) vihette haza évente. A századfordulón a rendes tanító fizetése továbbra is a régi szinten állt, míg a segédtanító éves fizetése tovább nőtt, és elérte a kántortanító éves fizetésének 61 %-át. A táblázatban feltüntetett kántortanítói jövedelmi adatoknak ellentmondani látszik egy 1885-ös adatsor.

13

1 Ebben ugyanis a kántortanító fizetését 988,80 frt-ban, a segédtanítóét pedig 120 frt-ban adták meg. S mivel általában ebben az időszakban az volt a gyakorlat, hogy a segédtanítót nem a község, hanem a kántortanító fizette, a fenti számokat úgy is tekinthetjük, hogy Molnár Istvánnak, az akkori tanítónak az éves jövedelme 1.108,80 frt-ot tett ki. Viszont azt is tudnunk kell, hogy ennek az összegnek csak egy töredéke folyt be készpénzben, mivel ebben a korban az éves jövedelem döntő többségét a természetbeni szolgáltatások és a természetbeni bevételek tették ki. Molnár István esetében ez így nézett ki: készpénzben 294, természetben 814,80 frt-ot kapott. A természetbeni jövedelem összetétele pedig az alábbi szerkezetet mutatta: az ingyen lakás értéke 494,30 frt-ot tett ki,'"

1

2 míg a fennmaradó 320,50 frt jövedelem döntően a kántortanító kezelésében lévő, előbb említett beltelckhez tartozó 9 kh 1374 négyszögöl szántó, az 1239 négyszögöl szántó és rét, valamint az 1 kh 744 négyszögöl rét, összesen 11 kh 157 négyszögölnyi terület müveléséből származhatott. (Amíg a kántortanítóságról a hetvenes évek elejéig nem választották le a jegyzői állást, ehhez az illetményfoldhöz még további 3 kh szántó is tartozott, ami lényegében már egy fél jobbágytelek nagyságával ért fel.) A faluban tanító pedagógusok fizetésének nagyságát természetesen csak akkor tudjuk minősíteni soknak vagy kevésnek, ha kellő viszonyítási alappal rendelkezünk. Az összehasonlításhoz álljanak itt az alábbi adatok: az 1868. évi népiskolai törvény „a tisztes lakáson és legalább egy negyed holdnyi kerten kívül" a rendes tanítók fizetésének minimumát 300 forintban, a segédtanítókét pedig 200 forintban határozta meg. Ennek ellenére a népiskolák, a felső népiskolák és a polgári iskolák tanítóinak átlagfizetése a nyolcvanas évek legelején is csupán 368 forint - tehát igen alacsony, bár a napszámosok mintegy 180 forintos éves bérének még mindig a kétszerese volt. Az évtized végére bizonyos javulást tapasztalhatunk a fizetésekben, mert egy elemi népiskolai rendes tanító éves keresete az országos átlagot tekintve 469 frt-ra, a felső népiskolában tanítóé 559 frt-ra, a polgári iskolai tanítóé pedig 786 frt-ra emelkedett.

1''

1 További támpontul szolgálhat a tanítói fizetés nagyságának érzékeltetéséhez a sziráki 131 Váci egyházmegye névtára. 1885. 36-37. p. 132 Csak így tudjuk értelmezni azt a kitételt, hogy az iskolának volt egy 3.680 frt értékű ingatlana, amelynek évi jövedelme 494,30 frt-ot tett ki. Nagy valószínűség szerint a falu kataszteri telekkönyvben 89 házszám alatt feltüntetett, s a falu tulajdonát képező 446 négyszögöl területen fekvő lakházról, gazdasági épületről és udvarról, illetve a hozzá tartozó 884 négyszögölnyi kertről volt szó, amely beltelken 1867-ben bizonyíthatóan a kántortanító lakott. 133 MAZSU ]., 1980. 8-9. p. 181