Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok - Új iskola épül, s óvodája is lesz a falunak
miatt. Ezt a kifogást a vármegye azzal vetette el, hogy a jóváhagyott határozatok „az építési költségek mintegy 10.000 koronával való csökkentését tartalmazzák". 12 1 Az építkezés ennek ellenére még a következő év nyarán sem kezdődhetett el, mert a vármegye előbb a hitelfelvétel ellenjegyzéséhez ragaszkodott, majd pedig ennek megtörténte után úgy határozott, hogy „az iskolaépítkezés kibővítési munkálatainak vállalatba adására vonatkozó határozatát" csak akkor fogja kiadni, „ha a község az összes terv[et] és költségvetést, a megtartott versenytárgyalás iratait az 1907. évi 83.000 B. M. rendelettel kiadott közszállítási szabályrendeletnek megfelelően bemutat[ja, s] e szabályrendelet betartása ellenőrizhető lesz." Abba viszont érthetetlen módon már nem szólt bele a vármegye, hogy az eredetileg tervezett 27.000 korona helyett a helyi vezetés 1909-ben ennél jóval nagyobb, 40.500 korona kölcsön felvételéről döntött, amelyet a falu végül is a magyar jelzálog hitelbanktól vette fel 5,4%-os kamatra és 50 év időtartamra úgy, hogy a tőkét és a kamatot a községi közadóalapba befolyó összegből kívánta törleszteni. Az építkezés elhúzódását látva, a falu vezetése áthidaló megoldásként, az újonnan szervezett harmadik osztályt egy bértanteremben helyezte cl. 122 (A felvállalt kölcsön nagyságának érzékeltetésére megemlítjük, hogy 1908-ban a község lakosai által fizetett állami közterhek összege 23.116 (egy főre vetítve 20,5) koronát, a községi pótadó pedig 4.684 koronát tett ki. A település költségvetése ugyanekkor 12.408 korona volt. 12 3) Az építési költségek tekintélyes növekedésből csak arra tudunk következtetni, hogy időközben a héhalmi elöljáróság végül is nem a meglévő iskola és tanítói lakás bővítése, hanem egy teljesen új - az előzőnél valószínűleg nagyobb - iskola építése mellett döntött. Ezen feltételezésünket egy közvetett és egy közvetlen forrás is alátámasztja. Amikor ugyanis a vármegyei törvényhatósági bizottság elé került az új, szoba, konyha és kamrából álló kovácslak építésének ügye, akkor megemlítették, hogy „a [lebontott] régi kovácslak a politikai község telek-jegyzőkönyvileg biztosított tulajdonát képezte, s telke ugyancsak a község által használtatott fel a lebontás után iskolaépítési czélokra." Vagyis a község új iskolája a régi helyén, illetve a volt kovácsmű- hely és kovácslak telkén épült fel 1910-ben. A falunak tehát a régi, rozoga iskolaépület helyett egy téglából épült három tantermet, két tanítói lakást, továbbá annak a templom felőli végén egy községi hivatalos helyiséget is magába foglaló, az épület hosszában tágas nyitott folyosóval, cseréptetővel ellátott modern középülete lett. A „lebontott régi iskola faanyagának és [a] használható tetőzet részeinek felhasználásával" pedig egy új, szobából, konyhából és kamrából álló kovácslakot kívánt felépíttetni a képviselőtestület, ugyancsak a falu telkén, „mert a községi kovács tartása a túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó lakosai NML. IV. 402. 34. k. (1908) 169. p. 122 NML. IV. 402. 35. k. (1909) 192. p., illetve A palotási római katolikus plébánia krónikája História Domus-a 8. p. 123 MSK. 39. 1913. 266-269. p.) 178
