Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok

lyezte."

2 Ennek megfelelően az 1870-es évektől egészen 1950-ig Héhalom Egyházasdengeleggel és Kisbágyonnal a palotási kör-jegyzőséghez tartozott. Az összeírásból az iskolák állapotáról igen változatos képet kapunk. Kiderül, hogy Bujákon, Héhalomban, Kállón, Kisbágyonban és Lőrinciben az iskolák „jó karban"; Nagykökényesen „roskadozó állapotban", Palotáson és Zagyvaszántón „rossz karban" voltak, míg Zagyvaszántón azon kívül, hogy rossz karban volt, még „szük"-nek is bizonyult az iskola. A nyolc katolikus lakosságú település iskoláiban tanító pedagógus képzettségét és oktatói kvalitását pedig az alábbiak szerint értékelte az előbb említett összeírás: Bujákon, Héhalomban, Kállón, Lőrinciben és Palotáson mindkettőre „jó" minősítést adott az értékelő, míg Kisbágyonban a tanító képzettségét még „jó"-nak, oktatói tevékenységét viszont már csak „meglehetős"-nek tartotta. A nagykökényesi pedagógus viszont úgy a képzettségére, mint gyakorlati munkájára csak „tűrhető" minősítést kapott. Az összeíró egyedül a zagyvaszántói tanító képzettségéről és képességéről volt kénytelen megállapítani, hogy mindkettő „csekély". Az 1869-ben végrehajtott népszámlálás műveltségi viszonyaival (írni-olvasni tudás) történő összevetés alapján"

3 azt is megvizsgálhattuk, hogy van-e szoros összefüggés az egy-egy településen található iskolák állapota, tehát a szervezett nevelésoktatás színterét jelentő intézmények fizikai állapota, továbbá az abban oktató tanítók képzettsége-képessége, valamint az ott lakók írni-olvasni tudása között? Amennyiben szigorúan csak a tanítók képességére és képzettségére vonatkozó adatokat vennénk alapul, úgy azt a találnánk, hogy az összlakosságon belül az írni és olvasni tudók arányának Bujákon, Héhalmon, Kállón, Lőrinciben és Palotáson közel egyenlőnek kellene lennie, s csak ezt követné Kisbágyon, majd Nagykökényes, míg a legkevesebb ími-olvasni tudót Zagyvaszántón kellene találnunk. Ha viszont az iskolák fizikai állapotát tekintenénk mérvadónak, úgy a legtöbb írni-olvasni tudót - szintén azonos arányban - Bujákon, Héhalmon, Kállón és Lőrincin találhatnánk, míg a legkevesebbet Nagykökényesen, Palotáson és Zagyvaszántón. Ha viszont a két ismérvet együtt tekintenénk mérvadónak, úgy Buják, Héhalom, Kálló és Lőrinci holtversenyben lenne a listavezető, s Kisbágyon, Nagykökényes, Palotás és Zagyvaszántó a sereghajtó. Ezzel szemben az 1869. évi népszámlálás adatai azt bizonyítják, hogy csak egyedül Héhalom esetében igazolható szoros összefüggés a tanítók képzettsége-képessége, továbbá az oktatás alapjául szolgáló épület állagának milyensége és a hat éves és az annál idősebb lakosság ími-olvasni tudása között. Héhalom ugyanis az előbbi két szempont alapján is az első négy legjobb feltételrendszerrel rendelkező település között szerepelt, de az 1869. évi népszámlálás adatai szerint ii2 CSIZMADIA A.-KOVÁCS K.-ASZTALOS L., 1972. 437. p. in NML. IV. 264. Az 1869. évi népszámlálás összesítő lapjai. 172