Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Változások a falu társadalmában

feküdt. Az uradalom központjában, Vörösmajorban építették meg a családi kastélyt, amely a gazdaság vezetőjének is lakhelye volt. Ezen kívül volt még a családnak Tarnamérán és Pusztaszenttornyán is egy-egy kastélya. A birtokokon belterjes gazdálkodást folytattak. Az 1889-ben Selypen alapított cukorgyárukra építve, répaszükségletüket egyrészt saját birtokaikon, másrészt a környező kis- és nagybirtokokon termesztették, illetve termeszttették. Az uradalom egyes gazdaságait keskeny nyomtávú, lóvontatású gazdasági vasutak kötötték össze. A répaszállító mezei vasutat a népnyelv „kutyavasútnak" nevezte. Mindenütt kiterjedt és korszerű szarvasmarha-, ló-, sertés- és juhtartás folyt, ugyanis így hasznosították a cukorgyári melléktermékeket. Az állattartás termékeit is maguk dolgozták fel. A tejet például az újmajori tejüzemben, amelyet saját budapesti tejcsarnokukban árusítottak. Kezdetben napi ezer, majd később már napi hatezer litert is. Mint már említettük, az Esterházyak bujáki uradalmának nagy részét Schossberger Zsigmond vette meg. így az Esterházyak héhalmi birtokának fele az ő kezébe került, míg a másik fele a Világhyaké lett. Valamikor 1893 és 1911 között lesz az utóbbi birtoktest is a Schossbergereké, de ekkor már nem Zsigmond, hanem Henrik nevén szerepel, éppen úgy, mint a lőrinci, a palotási és a zagyvaszántóit határ egy része is. Schossberger Henrik 1910-ben bekövetkezett halálát követően a héhalmi birtok előbb fiára, Rezsőre, majd annak 1936-ban bekövetkezett elhunyta után az unokákra, Salgó Terézre és Ivánra száll.

2' Változások a falu társadalmában Azt követően, hogy 1869-ben, s ezután tízévenként a népszámlálási biztosok rendszeresen végigjárták az ország összes településének lakóházait, már nemcsak az ott élők számára voltak kíváncsiak, hanem többek között a bennük lakók életkorára, családi állapotára, foglalkozására, műveltségi állapotára, lakóépületeik nagyságára, sőt annak építőanyagára is. Ennek köszönhetően most lehetőségünk nyílik a Héhalom társadalmában az 1869-et követő hét évtized során végbement változások bemutatására. 2i A Schossbergerek életútjának bemutatásához az alábbi forrásokat használtuk: BENCZE G.-KOROKNAI Á„ 1989. 18-22 p, SUDÁR K„ 1990. 9-14, 17-19. p., BAROSS K„ 1893., RUBINEK Gy., [1911], illetve NML. XV. 1 Héhalom kataszteri iratait. 150