Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Birtok- és jövedelmezőségi viszonyok

Pestvármegyei Versegre 13-an, Szarvasgedére 10-en, Egyházasdengelegre 9-en, Herédre és Budapestre 7-en, a Heves vármegyei Hatvanba, illetve Kálióba, Rózsaszentmártonba és Szirákra 6-an mentek férjhez. (Érdekes, bár nem véletlen ez a településsor, ugyanis közülük hét faluban - Kállón, Lőrinciben, Nagykökényesen, Palotáson, Rózsaszentmártonban, Szirákon és Zagyvaszántón - a Héhalomban is birtokos Schossbergerek voltak a földbirtokosok, s a települések közelsége mellett valószínűleg a gyakori munkakapcsolat is szerepet játszott a párválasztásokban. Ezen utóbbi hét településre az idegenbe kerülő héhalmi leányok 59,3%-a (229 fő) ment férjhez.) Egyébként az előbb felsorolt 15 településre vitték a héhalmi leányok 84,7%-át (327 fő), míg a többi 32 településre csak 15,3%-uk (59 fő) került. (A 386 valószínűleg idegenbe települt héhalmi menyasszony közül 73-an - 18,9% - egyben más megyébe is került.) Jóval szűkebb településkörben találtak feleséget maguknak a héhalmi férfiak. Ok az idegenből hozott nejeiket csak 8 településről választották. Az összesen 76 idegenből Héhalomba feleséget hozó férj közül a legtöbben (60-an) palotási leánnyal kötöttek házasságot, ami azt jelentette, hogy a faluba került arák 79,0%-a ezen szomszédos településről származott. Kisbágyonból 6 (7,9%), Egyházasdengelegből 4 (5,3%), Budapestről 2 (2,6%), míg Jobbágyiból, Lőrinciből, Nagykökényesből és Szirákból egy-egy feleség (1,3-1,3%) került a faluba. Birtok- és jövedelemezőségi viszonyok Amint azt már az előbbiekben is kimutattuk, a falu lakossága 1870 és 1941 között 497 fővel (58,8%) szaporodott, s ezzel a népesség növekedési üteme a 4. legnagyobb volt a vizsgált 11 település között. Történt mindez annak ellenére, hogy ugyanezen időszak alatt közel ennyi, 488 fő került el a településről házasságkötés révén, vagy a jobb megélhetés reményében. Ezen kettősségre véleményünk szerint az alábbi tényezők voltak feltétlen hatással: A népességmegtartó erőre döntően a település határának megyei viszonylatban kiemelkedően jó minősége lehetett befolyással. 1913-ban a héhalmiak földjének jövedelmezőségénél, aranykorona értékénél (15,42) ugyanis az egész megyében csak a zagyvaszántói (17,58), a herédi (17,42), a palotási (17,19), a szarvasgedei (16,61) és némileg a nagykökényesi (15,61) volt jobb. A megyei átlagnál pedig a teljes héhalmi határ közel háromszor, a szántó közel kétszer, a rét pedig több mint kétszer több hasznot hozott. A faluban maradás eshetőségét csökkentette viszont az a tény, hogy Héhalom határának 58,6%-a a kiegyezés körüli időktől a 19. század végéig a Schossbergerek és a Világhyak, majd ezt követően csak az előbbiek kezén összpontosult. Vagyis a paraszt146