Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - A lakosság létszámának alakulása 1869 és 1941 közöt - Az 1873. évi kolera hatása

Szembetűnő, hogy a három legveszélyeztetettebb korosztály a hat éven aluliak, a természetes szaporodás és a termelés szempontjából legaktívabb 20 és 39, illetve a 40 és 59 év közöttiek közül került ki. Ők adták az elhaltak több mint kétharmadát, míg a hat és tizenkilenc év közötti generáció valamilyen oknál fogvajóval védettebbnek bizonyult a kórral szemben. A kolera ugyan szeptemberben elvonult, utóhatása azonban még évekig érződött. Gondoljunk csak arra, hogy a még éppen termékeny, illetve a később szülőkorba kerülő nők közül tizenketten, a férfiak közül pedig 23-an távoztak az élők sorából olyanok, akik még nemzőképesek voltak, illetve majdan azzá válhattak volna. Egyébként a járvány miatt a faluban már 1873-ban is csökkent némileg a születések száma (41 gyerek), s így az év végén a természetes szaporodás is negatív képet mutatott (-45 fő). A betegség hatása még 1874-ben és 1875-en is kimutatható volt a faluban, ugyanis 1874-ben az évtized legkevesebb születését (36 fő) jegyezték be az anyakönyvbe, s mivel a betegségben legyengült szervezet csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudott megújulni, továbbra is magas maradt a halálozás (54 fő). így a természetes szaporodás még mindig negatív maradt (-18 fő). A folyamat a következő évben is folytatódott, bár a születések száma már stabilizálódott (42 fő), viszont a halálozások továbbra is magas értéket mutattak (45 fő). Ennek következtében a reprodukciós érték még mindig negatív (-3 fő) volt. A járvány hosszú távú hatása azonban nemcsak Héhalomban érződött. A vizsgált tizenegy település közül ugyanis hétben a népszámlálási biztosok 1880-ban kevesebb lakost találtak, mint amennyi 1869-ben volt. Igaz ugyan, hogy ennek oka lehetett az elvándorlás is, azonban ilyen mértékű fogyás csak elköltözéssel valószínűleg nem magyarázható. A legjobban Buják (257 fő), Lőrinci (225 fő), Zagyvaszántó (190 fő), Palotás (143 fő), Bér (118 fő) és Zagyvaszántó (190 fő) lakossága csökkent. Kisebb mértékben ugyan, de fogyást lehetett kimutatni Egyházasdengelegen (31 fő) és Kisbágyonban (19 fő) is. Ezzel szemben érdekes módon négy településen a nagy vérveszteség ellenére is, némi lakosságnövekedés volt kimutatható 1880-ban. Ekkorra a legnagyobb gyarapodást Szirák érte cl 62, a másodikat Héhalom 49, a harmadikat Nagykökényes 34 és a negyediket Kisbágyon 19 fővel.

9 Túllépve mármost a kolera közvetlen hatásainak elemzésén, vizsgáljuk meg, hogy milyen tendenciák érvényesültek Héhalom demográfiai viszonyaiban a kiegyezést követő hét évtizedben. 9 Hogy ez az ellentétes tendencia minek volt tulajdonítható, külön kutatást igényelne. Itt és most, azonban csak magára a jelenségre kívántuk felhívni a figyelmet. 139