Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A helyi igazgatás, helyi önkormányzat
A falusi bíró fizetést nem kapott, de amíg hivatalát betöltötte, mentes volt a földesúri terhek alól, sőt a kivetett bírságok összegéből is részesedett. A faluban az Írásbeli teendőket a 18. század első felében a pap, vagy tanító látta el legtöbbször, majd a század második felében országosan általánossá válik a jegyzők a nótáriusok - alkalmazása. A nagyobb településeken külön jegyző látta el a feladatot, a kisebb települések esetében több település együttesen alkalmazott egy jegyző, vagy a tanítói, kántori és jegyzői feladatokat egy személy látta el. A fentebb elmondottak Héhalom gyakorlatában 1770-ben az alábbiak voltak. Az urbáriumhoz csatolt vallomásokat Kovács András, - a helység jegyzője jegyezte le. A bírói tisztet Kürthi János töltötte be, esküdt társai pedig Szüts András, Berecz Mihály, Farók Mihály, Péter József, Kurucz János, és Molnár András voltak. 14 0 A megye 1783-ban 24 pontba foglalta a falusi bírók feladatait. Röviden ezek a feladatok a következők: Porciószedés, és a beszedett porció (adó) továbbítása a rendeltetési helyére, felügyelni a faluban lévő lótenyésztésre, a ménesek mellé emberek biztosítása. Fontos feladata volt a bírónak, hogy a tűzrendészed szabályokat tartassa be, s ügyeljen arra, hogy legyenek meg a tűzoltáshoz szükséges eszközök „a Házakon létrák és Hordóban vizek tartassanak az Házak előtt, s minden Helységnek legalább két vas Horga légyen a Bíró Házánál". Szigorúan kellett büntetnie az utcán való pipázást: „... az utzákon senki is alá s fel Pipával ne járkállyon, s ha valakin tapasztaltatna, az ollyatént azonnal az Bíró kalodájánál ha Bíró Bottya alatt vagyon (paraszti jogállású) tizenkét Páltzával megbüntesse. Ha pedig olyan volna a személy, akinek a Helység Birája nem parancsolhatna, az ollyatént Tekintetes Nemes Vármegye valamely tisztjének béjelentsék az Bírák." Figyelnie kellett a csavargókat, a szökött katonákat, felügyelni arra, hogy „... az Mészárosok az Tekintetes Nemes Vármegye által ki adatott árszabás szerint vágják az Húst, igaz fonttal mérjenek." Hasonlóan kellett eljárnia a kocsmák ellenőrzésénél. Valószínű a tapasztalat vezette a megyét a következő pontban foglaltak szigorú betartatására: „Az sok verekedések, s sokszor gyilkosságok, Istenkáromlások, s más minden féle roszszaknak eltávoztatására soha sem ünnep sem Vasárnapokon az Táncz és muzsika Szóval való mulatozást az Falusi Legényeknek másként szabad nem lészen, hanem minden Helységben minden mulattságra egy Emberséges józan békességszerctő, s minden haszontalanságon kívül való Atya Mester választassák ..." Ugyancsak ügyelni kellett arra, hogy az egyházi napokat - évente 46 kötelező ünnep volt, a vasárnapokon kívül - a hívek megtartsák, és ezeken a napokon mindenféle vigadalom tiltva volt. Tiltották a fonóházakban való összejövetelt is. no NML. IV. 1/j. Héhalom urbariuma. A 9 pontra adott válaszok. 129
