Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig

• A jobbágy nem volt kényszeríthető többé arra, hogy a kilenced, vagy dézsmabor beszedése alkalmával a maga hordóiba adja oda a bort. S mivel mindenre nem gondolhattak, ezért mintegy záradékként még megfogalmazták: „Mindcnnémű akár mi névvel kigondolható, és föllebb megirtt, Punctomokban nem foglalt adózások tellyeséggel eltörültetnek és semmivé tétetnek." Végezetül ejtsünk pár szót az urbárium kihirdetése után felvett jegyzőkönyvről, melyben az elkövetkezendő időkre betartandó intelmekről esett szó. Többek között írásban is rögzítették: • A telkek nagyságát, kikötve, hogy a külső telkekből kerteket kialakítani nem lehet. Az irtványok tételéről, illetve sorsáról úgy intézkedtek, hogy továbbra is csak a földesúr engedélyével lehetett irtványt tenni, s irtványokból féltelkeket kialakítani. • A legelők fogyatkozása miatt limitálták a kihajtható állatok számát. A jobbágyokon kívül az ispán és az iskolamester 4-4 állatot hajthatott a legelőre. Az állatok őrzésére a jobbágyoknak saját pásztort kellett tartaniok. • Kötelezték a községet, és erre intették az uradalmi tiszteket is, hogy mindenfajtra termények mérésére a vármegye által lepecsételt - hitelesített - pozsonyi mérőt használják.

6

5 Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig Mocsáry Antal ismert munkájában

6

6 a Földnek a termékenységben való különbsége c. fejezetben írta a következőket: „Ezen Vármegyének délfelé való része, az úgy nevezett Tserháton, Lőrintzi helységtől kezdve felfelé Heréd, Szirák, Bágyon, Dengeleg, Jobbágyi, Csécse és Etseg helységekig ... igen jó búzát és bort terem." Majd kissé lejjebb így folytatja: „Sok búza és zab vitetik ezen vármegyéből, főkép az alsó és közép tájékáról, Pestre és Vátzra ..., a Losontzi piacra." Belitzky János megyetörténetében erről és a bekövetkező piacfordulóról így ír: „A megye mezőgazdaságának fejlődését jelentősen befolyásolta, hogy a 18. század derekán a terményfeleséget felvevő piac térbelileg megváltozott. A század elején ugyanis még a bányavárosok, és az északi megyék, a harmincas évektől kezdve pedig egyre inkább Vác és Pest nyugati kivitelt is szolgáló termény- és állatvásárai adtak lehetőséget az értékesítésre." Ez a piacforduló eredményezte, hogy délen a hat ökrös szántó-vető, szőlőmüvelő, és méhészkedő, gyümölcstermelő földmüvelés jött létre, amihez ott volt a termékeny, 65 Uo. 66 MOCSÁRY A., 1826. 43. p. 99