Hausel Sándor: A balassagyarmati görögkeleti közösség - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 23. (Balassagyarmat, 2000)

Maga a „communitas graeca" az 1750-es években a zsidó községgel együtt fizette a városnak a „verrasztók"

4

2 tartására tőlük beszedett pénzt (1755ben 16 forintot, de 60-as években is ez volt a közös összeg). 1765-ben külön fizették ezen adófajtát, s az akkor fizetett összegből (4 forint) kitűnik, hogy a zsidók már ekkor háromszor annyit fizettek, igaz hétszer annyian voltak mint a görögök. Ebből arra is következtethetünk, hogy ekkor a görögkeleti lakosság átlagban tehetősebb volt, mint a zsidó. A görög község fizetett a római katolikus plébánosnak is (mint az az 1761. évi szerződésből kiderül), azért hogy „tovább is békeséges maradásunk lehessen valósunkban". Az összeg 24 forintra rúgott, valamint gondoskodtak az örökmécses egész évi olajáról." Jóllehet a türelmi rendelet előtt templommal nem rendelkeztek, azonban imaházzal (oratorium) igen, ahol a vallási szertartások alkalmával találkoztak Balassagyarmat, Szécsény, Losonc, Ipolyság, Fülek és Drégelypalánk görögjei. A templom felépülése előtt, amíg a közösségnek nem volt papja, nagyobb ünnepekre (húsvét, Kisboldogasszony napja) a püspökségtől kértek lelkészt.

1

4 1786-ban a filiák száma 7-re nőtt Rimaszombat és (Nógrád)szakal csatlakozásával.

4

5 A Helytartótanács 1785. április 11-én engedélyezte templom építését Balassagyarmaton, ami 120 évig szolgálta a gyarmati és környékbeli görög közösséget, s aminek következtében egy pópa került a gyülekezet élére és beindult az anyakönyvezés is 1786 májusában. A templom a város akkori központjában, a főutca közepén állt, „Istenanyja születése" tiszteletére szentelték fel. A templomépítés két helyi mozgatója Garba János

4

6 és Popovics György volt. Garba aztán évtizedekig volt az egyközség gondnoka. A gondnok feladata volt a pénzügyi elszámolás elkészítése, ami miatt sokszor volt nézeteltérés közte és a lelkész között. Az épület külső és belső kinézetéről kevés ábrázolás maradt fenn. Belső berendezéseinek gazdagságát sejtetni engedi a szentendrei múzeumban és templomban látható harmincegy ikon. Az egyházközség 1793-ban állapodott meg az egri fafaragóval, Jankovics Miklóssal az ikonosztáz elkészítéséről, aki a következő évben be is fejezte a munkát. Az ikonosztáz azonban 1799-ig befejezetlenül állt, ekkor megállapodtak Nyeskovics Györgygyei az aranyozásban és a képek megfestésében. A képek elkészülése azonban csak azután valósulhatott meg, hogy Bozda János és felesége Mihálszki Zsófia, továbbá Bozda Naum és György vállalták az egyházközség előtt, hogy saját költségükön örök emlékezetükre kiaranyoztatják és megfestetik az ikonosztázt.

4

7 Az ő felajánlásuk eredményeként készült el az összes kép a prófétákat ábrázoló festményeken kívül. Feltehetőleg Bozda János megkeresése után jött Mihailo Zsivkovics Balassagyarmatra. 17