Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)

III. Az országos összeírások

III. AZ ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁSOK A török megszállás és a Rákóczi-szabadságharc után az államhatalom országos összeírást rendelt el, melynek célja az, hogy a jobbágyi adóztatás alapja a földterület alapján történő adóztatás legyen, szemben a XVI-XVIL században fokozatosan elterjedő vagyonadóval, amely könnyen változtatható és gyakran változó ingatag alapnak bizonyult. Míg a korábbi összeírások általában bonyolult számítások alapján megállapított dicaszámokat mutatnak, addig az 1715-ös, az 1720-as és az 1728-as országos összeírásokban - az 1715. évi LVIL törvénycikk alapján - már maguk a számítások alapjául szolgáló adatok szerepelnek. Az összeírások közvetett célja az adóztatás fokozása. A megyei adminisztráció, félve attól, hogy jobbágyaik nagyobb adóztatása a földesúri bevételek csökkenéséhez vezethet, igyekezett az adóalapot csökkenteni. Ennek indokául sokszor azt hozták fel, hogy a föld népe még most sem heverte ki a háborús pusztításokat Az adóalap csökkentése azonban csak más megyék rovására történhetett. így az összeírásokat mindig más megyebeliek végezték. Nógrád megyébe Somogyból érkeztek az összeírok. Miután az első összeírás néhány hónap alatt készült el, s a megyei adóösszegek helyesbítésére alkalmatlan volt, 1720-ban azt megismételték, módosítva az összeírásokba bekerülők körét. Nógrád megye panaszát az 1715-ös összeírással kapcsolatosan Losonczy István fogalmazta meg, szóvá téve a következőket: „Nemcsak a teljes vagyontalan zsellérek kerültek az összeírásba, hanem a koldusok, az özvegyasszonyok, kik házakban laktak, sőt még olyanok is, akik meghaltak, vagy elbujdostak." Többek között ennek köszönhetően csak olyan zsellérek kerültek az 1720-as összeírás adóalanyai közé, akik valamennyi vagyonkával rendelkeztek. Ezek az összeírások nem tartalmazzák a falu összlakosságát. Értelem szerint nincsenek benne a nemesek, a libertinusok (szabadosok), a taksások, és hiányoznak az uradalom szolgálatában álló személyek is. A taksások az 1728-as összeírásba kerültek be. Ebben már megjelennek azok a telepesek, akik német nyelvterületről jöttek, s általában „frankóniai nátio " néven szerepelnek. Megemlítik itt a birtokosokat, illetve a település pusztulására, újratelepítésének évére, vagy a jogfolytonosságra is tesznek megjegyzéseket. Az összeírások két részből állanak: van egy rovatos, nevesített rész, majd következik az observationes (megjegyzések) fejezet.