Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)

XV. Bach-korszak

A dolányi jobbágyok úrbéri panasza 1850 A jobbágyfelszabadítás végrehajtása, a magyar parasztság történetének egyik legjelentősebb eseménye az abszolutizmus idejében zajlott le. A megjelent rendelkezések azonban, különösen az úrbériség megszüntetésére vonatkozó 1848-as törvények nem találtak osztatlan lelkesedésre a földesurak körében. Különösen az ellenforradalom győzelme utáni időszakot tartották alkalmasnak arra, hogy a törvényeket nagy csapásnak jelentsék ki, a dézsma visszaállítását, valamint a robot megváltását és más hasonló követeléseket hangoztassanak megyeszerte. Ezért tartotta szükségesnek a császári kormányzat, hogy már 1850-ben megnyugtassa a parasztságot: az úrbéri szolgáltatások a negyvennyolcas törvényeknek megfelelően megszűntek. Az úri osztály azonban nem nyugodott ebbe bele, s mint az alábbi panaszos levél is mutatja, a földesurak még a továbbiakban is a jobbágytelkek, legelők elvételével, robotköveteléssel zaklatták a falvak lakosságát. A jobbágyfelszabadítás végleges végrehajtása tulajdonképpen csak az 1853-as úrbéri pátens kiadása után következett be. Nagyságos Cs. K. Kormánybiztos Úr! Nagyhatalmú Kegyelmes Urunk! Mély alázatossággal, s leboruló könyörgéssel folyamodunk Őnagyságának s Kegyelmes Urunknak színe előtt. Mert nyilvánságos szembetűnő, sőt érező a dolányi szegénységnek ügyefogyott sorsa, a helyheztetett állapotja, mely által kénytelenek vagyunk panaszos sorsunkat megvallani, s az rajtunk könyörülő Kegyelmes Urunk elébe idéztetni: mert az helybéli földesuraságok kevésbé sem tekintvén mi szegénységünket, az kevés kertünknek, kenderföldünknek az eddigi hasznavehetésünktől minket elmozdítván és azokat tulajdon használataikba foglalták, s tőlünk elvették; valamint szinte a marháinkat is az addigi gyakorlatban lévő páskomból

1 már jelenleg kitiltották, sőt még azon csekélyebb baromfiféle legeltetésüket még az útféléken sem engedik. És így valóban a földesurainktól legkevesebb jótett sem élvezi keblünket gyarapodásunk előmozdítására. Ily esetben tehát, mivelhogy éppen semmink nem lévén, és mégis a fentemlített uraságok tőlünk tetemes és felesleges való szolgálatot (robotot) követvén, s annak teljesítésére minket kényszerítvén, és azt nem teljesítőket az házakból való kibecsléssel s több affélékkel fenyegetvén; nem tekintvén azt, hogy azoktól számos évek óta az adófizetést, katonaállítást és az katonaélelmezéseket, egyszóval mindent, ami ránk mért volt, lehetőségünkhöz képest kiszolgáltattunk, s jelenleg is ki-