Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)

XV. Bach-korszak

Bekényi János mint a vadászcsapat főnöke s salétromfőzés felügyelője, ki már pesti fogházban büntetését kiállotta. Veres István, vadászcsapat főhadnagya. Hazafi Károly nógrádi lakos, ki a magyar sereg számára puskaagyakat szolgáltatott nagyobb mennyiségben, ez meghalt, sőt hír szerint az alvidéken felakasztatott. Draskóczy Gusztáv balassagyarmati evangélikus lelkész, a függetlenségi ünnepély alkalmával a néphez egyházi szószékből szónokolt. Végre a forradalmi megyei tisztviselők - úgyszinte a honvédtisztek is, kik már külön lajstromban Nagyságodnak felterjesztettek... " (NML Nógrádi megyefőnök iratai 1004/1850.) A császári királyi besztercebányai méltóságos kerületi főispán úrnak a f. év május 29-én 3429. szám alatt hozzám küldött leiratának megfelelően, melyben annak a pontos feljegyzését kéri, kik azok az osztrák állampolgárok, akik a forradalmi eseményekben leginkább részt vettek és magukat a legsúlyosabban kompromittálták, és ennek érdekében a 3. Hadseregparancsnokság szoros követelése alapján hivatali területemen megfelelő vizsgálatot rendelt el, van szerencsém Méltóságodnak hivatali kötelességgel jelenteni, hogy hivatali területemről a következő személyek részben elszöktek, részben pedig tartózkodási helyüket nem lehetett megállapítani, éspedig: 1. Gróf Teleki László, volt forradalmi követ Párizsban, 2. Sréter Lajos, volt huszárkapitány, 3. Pulszky Ferenc, volt forradalmi külügyi államtitkár, később külföldre küldött ügyvivő, 4. Tanárky Gyula, a fentinek gazdatisztje - politikai tevékenysége ismeretlen, 5. Bory Lajos (Alsósztregováról) gerillavezér, aki orosz tiszteket lövetett le, egyet pedig maga lőtt agyon, 6. Pál Bálint (Mulyadról), egy vadászalakulatnál működött, politikai bűnei kevésbé ismertek. Ezeken, valamint a pesti börtönből megszökött Krúdy Kálmánon kívül ebben a megyében mindeddig nem sikerült több személyt kikutatni. (Megjelent: Schneider 1976. 80. p.)