Salgótarján történelmi kronológiája I. A kezdetektől 1944-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 20. (Salgótarján, 1996)

1918. december 26. - Salgótarjánba érkeztek a KMP vezetői. Kun Béla és Szaton Rezső részt vett a bányász és a vasas szakszervezet összbizalmi értekezletén. Később - de még ezen a napon a két szakszervezet külön-külön is ülésezett, ahol a kommunista párt megalakításáról és az ahhoz való csatlakozásról tárgyaltak. Ez után újabb összbizalmi tanácskozásra került sor, ahol kimondták a KMP helyi szervezetének megalakulását és megválasztották a pártszervezet vezetőségét. Ennek tagja volt Gólián András bányai pék, Bozó György, Kominek Lajos, id. Oczel János, Priska Dezső acélgyári munkások és Hatvani D. Miklós bányai kőműves. 1918. december 28. - A vasas- és fémmunkások összbizalmi testületének értekezletén felszólalt Kun Béla és Szaton Rezső. 1918. december 29. - A kommunista eszmék térhódítása és népszerűsítése érdekében, a Fő téren nagygyűlésre került sor, ahol tájékoztatták a munkásságot a helyi kommunista szervezet megalakulásáról és ismertették a KMP programját. 1919. január 1. - Ujabb munkásgyűlést tartottak a Fő téren, amelyen jelen volt Szaton Rezső és Rudas László. Gólián András elnök a helyi kommunista pártszerv képviseletében kijelentette, hogy a hatalom megragadásáért a munkásság harcmodort változtat, és kérte a hallgatóságot, hogy csatlakozzanak pártjához. A szónoklat hatására radikalizálódó tömeg követelte, hogy a bányászok és a munkások vegyék át a hatalmat a településen. A népgyűlésen megjelent szociáldemokrata előadókat - Hack Gyulát és Batta Gyulát - nem engedték szóhoz jutni. 1919. január 2. - Az előző napi gyűlés hatására a bányászok felkészültek a hatalom átvételére. Beszüntették a munkát és a kommunista párt melletti szimpáti tüntetéseket tartottak. Ennek során összecsaptak a polgári fegyveres őrséggel, melynek következtében halálos lövés érte a 13 éves Králik Jánost. Az eset hatására a település déli részén antiszemita jellegű zavargásokra került sor. Az eseményekre való tekintettel a Nemzeti Tanács felfüggesztette tevékenységét és átadta a közigazgatás irányítását a helyi üzemeket összefogó Munkástanácsnak, melynek elnöke az acélgyári vasas szakszervezet vezetője, Percze István lett. 1919. január 3. - A munkásság megszállta a fontosabb ipari és közigazgatási objektumokat. 1919. január 4. - A kormány a zavargások letörésére Peyer Károly kormánybiztos vezetésével katonai rendfenntartó egységet vezényelt a településre, akiket a polgári iskolában szállásoltak el. Az iglói géppuskás- és a 16 fős matrózkülönítmény fegyveresen biztosította a rendet.