Salgótarján történelmi kronológiája I. A kezdetektől 1944-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 20. (Salgótarján, 1996)

1917. május 13. - A Vas- és Fémmunkások Salgótarjáni Csoportja tisztújítást tartott a Korona Szállóban. Elnökök: Deutcher Károly, Kazár József és Priska Dezső. 1917. június 5. - Az SKB Rt. temető létesítésére kapott engedélyt a Forgács-aknán. 1917. július 1. - Az Országos Stefánia Szövetség létrehozta a 64. számú Anya- és Csecsemővédő Intézetet. 1917. szeptember-október. - Sztrájkhullám söpört végig a salgótarjáni iparmedencében, melynek következtében 150 katonát helyeztek a településre. 1917. november 10. - A református presbiteri gyűlés elhatározta elszakadását a balassagyarmati anyaegyháztól. Az önálló egyházzá alakulást azonban a forradalmi események későbbre halasztották. 1917. december 31. - Községi képviselőválasztásokra került sor. A korábbi öt választókerülettel szemben csak négyet állítottak fel. Ekkor került be a testületbe a munkásság képviseletében dr. Gádor Ferenc, id. Oczel János és Priska Dezső. 1918. január 1. - Dr. Róth Flóris lett az SKB Rt. bányaigazgatója. 1918. február 2. - Az SKB Rt. 800 munkása lépett sztrájkba, béremelést és munkaidő csökkentést követelve. 1918. február 3. - Távollétében, közfelkiáltással újból megválasztották Tóth Gyulát nagyközségi bírónak. Az elöljáróság további tagjai lettek: helyettes bíró: Okolicsányi Lajos, pénztárnok: Katona János, közgyám: Koháry János, rendőrtanácsos: Timaróczky Sándor, tanácsnokok: Drengács Viktor, Jancsik Gyula, Skolnik Dániel és Sonnenschein Károly. 1918. április 16. - Tóth Gyula bíró indítványozta, hogy a nagyállomásról Budapestre induló „ vegyes öszszeállítású személy forgalomra is berendezett vonatok" a Fő téri állomásról induljanak el. 1918. május 1. - A helyi munkásság munkabeszüntetéssel ünnepelte a munka ünnepét. A Fő téri nagygyűlés szónoka Kunfi Zsigmond volt.