1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Kisterenye

munkástanácsának, a községi forradalmi bizottságnak és annak nemzetőrségének. November 4-e után főleg a szolgáltatónál aktivizálta magát. 1956. december 5-étől Gaállal együtt figyelte a rendőrség. December 8-án hajnalban őt is le akarták tartóztatni, azonban elbújt, majd a veszély elmúltával külföldre távozott. Kulcsár Ferenc id.: 1899. május 12-én született ? Anyja neve Kulcsár Ágnes, foglalkozása lakatos. 1945 előtt vaskereskedése volt Kisterenyén. 1945 után az SZDP-nek lett a tagja, de az egyesüléskor nem igazolták át az MDP-be. 1956-ban az SZDP képviseletében a falu forradalmi testületének elnökhelyettesévé választották. A megtorlás idején a rendőrség közbiztonsági őrizetbe vételét javasolta, de az ügyészség idős kora miatt ehhez nem járult hozzá. Németh Kálmán: 1894. október 13-án Jászberényben született. Anyja neve Kiss (német) Erzsébet, iskolai végzettsége 6 elemi. Trianon miatt Csehszlovákiában rekedt, és itt 1924ig téglagyári munkás volt. 1924 és 1934 között téglaégetőként kereste családja számára a kenyeret egy csehszlovákiai téglagyárosnál. 1934-ben a családot kiutasították Csehszlovákiából. Ezt követően a zagyvapálfalvai üveggyárban helyezkedett el, majd Ocel János téglaégető üzemében mint téglaégető dolgozott. 1938-tól saját erejéből önállósította magát, s Kisterenyén alapított téglaégető üzemet. (A kisterenyei telekhez állítólag az I. világháborúban tanúsított vitézségi érdemeiért jutott.) 1949-ben iparengedélyét visszaadta. 1956-ban tagja lett a kisterenyei forradalmi bizottságnak. Eljárás annak ellenére sem indult ellene, hogy fia - László - is szerepet vállalt a forradalomban a változások reményében. (A salgótarjáni Tűzhelygyár munkástanácsának titkára volt.) Nyitrai János: Munkáscsaládba született (apja MÁV-alkalmazott volt) 1921. január 8-án Kisterenyén. Anyja neve Kormos Erzsébet. Szegeden érettségizett 1941-ben. Ezt követően 1942-ig a kisterenyei községnél mint írnok dolgozott. Ekkor tényleges katonai szolgálatra vonult be Szombathelyre a repülősökhöz. 1945-ben tartalékos zászlósként szerelt le. Frontszolgálatot nem teljesített, ennek ellenére angol hadifogságba került, ahonnan 1945 őszén megszökött. 1949-ig fuvarozással foglalkozott, majd a salgótarjáni bányánál mint műszaki rajzoló helyezkedett el, s itt 1950-ig dolgozott, amikor is az ún. Kakuk-féle perben kisgazda összeesküvés vádjával 6 évre ítélték. A börtönből 1954-ben szabadult. Ezután a MEZŐKER-nél helyezkedett el először mint fizikai munkás, majd mint felvásárló. Még ebben az évben a salgótarjáni Öblösüveggyárhoz került gépkezelőnek, s itt érte a forradalom. 1956. október 27-én annak ellenére is beválasztották a gyár 52 fős munkástanácsában, hogy a választáson a közlekedés hiánya miatt személyesen már nem tudott megjelenni. (Ezt követően csak november 10-én vagy 11-én vette fel a munkát.) Közben október 31-én a kisterenyei forradalmi bizottság megválasztotta elnökének is. Ezt a posztját november 6-ig töltötte be, amikor is visszaadta a hatalmat a volt tanácsi vezetőknek. Forradalmi szerepvállalása azonban ezzel nem fejeződött be, mivel visszament munkahelyére, a salgótarjáni Öblösüveggyárba, s itt november 20-án delegálták a megyei munkástanácsba, sőt beválasztották annak tagjai sorába is. Ettől kezdve összekötő volt a gyár és az üzem között. (A megyei munkástanács-választásról személyesen számolt be munkahelyén, s ez volt az egyik fő vád ellene a bírósági tárgyaláson.) Az üzem végleges munkástanácsába is beválasztották, azonban ezen posztjáról a salgótarjáni rádióban ellene indult rágalomhad-