1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Salgótarján

ben a budapesti egyetemen szerezte, s végzés után a Salgótarjáni Gépipari Technikumba helyezték. Itt tanított a forradalom kitörésekor is. Október 29-én a városi Közgazdasági Technikumban tartott pedagógusfórum őt is delegálta a másnapi megyei nemzeti bizottság választására azzal a küldetéssel, hogy ott tolmácsolja a pedagógusok követeléseit. Többek visszalépése után ő vezette le az ülést, majd beválasztották a megye új irányító testületébe. Ezen utóbbi pedig a 11 fős elnökségi tagságra is méltónak találta. A megyei nemzeti bizottság elnökségében a titkári funkciót látta el, s így lényegében az elnökségen belül is a legszűkebb irányítók egyike volt. November 4-ét követően kb. egy hétig visszavonult a közszerepléstől, s visszament tanítani. Tudtunkkal november 13-án, a salgótarjáni iparmedence küldöttei részvételével az Acélárugyárban tartott nagygyűlésen kapcsolódott be ismét a forradalmi események irányításába, s fel is szólalt. November 21-én ő volt a levezető elnöke a megyei munkástanács alakuló gyűlésének. Ebbe az új hatalmi testületbe, mivel nem termelő üzem küldötte volt, nem választották be, de annak Mlinarik Istvánnal együtt szellemi irányítója lett. December 1-én reggel dr. Garamvölgyivel, Kecskés Károlylyal és Mlinarikkal együtt annak ellenére is letartóztatta a rendőrség, hogy az előző napi az iparmedence munkásküldötteinek nagygyűlésén nem vett részt. Még ezen a napon a kiszabadításukra szervezett demonstráció hatására a rendőrség szabadon engedte őket. Ezt követően két napig bujdosott. Egyes adatok szerint a zagyvarónai Ötvözetgyárban húzódott meg, saját vallomása szerint viszont előbb az Acélárugyárba ment, majd az első éjszakát Hargitai Lajos mérnökéknél töltötte, másnap pedig dr. Majzik Béla orvosnál szállt meg. December 3-án ment vissza tanítani. A 8-ai sortüzet követően kb. 10 napig Váradi János bujtatta el a lakásában. Innen szülei egri lakására ment, majd január 10-e táján nagynénjéhez, a Csongrád megyei Balástyára távozott. Innen február végén visszatért Egerbe, ahol március 10-én letartóztatták. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. október 14-én első fokon 12 évre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásának 10 évi eltiltására és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1958. október 28-án a fellebbezést elutasította. Letovai Ferenc: Munkás családban született Salgótarjánban 1938. január 2-án. Anyja neve Kovács Mária. Iskolai végzettsége 7 év általános és 2 év ipari. 1954-től öntőként dolgozott a salgótarjáni Tűzhelygyárban. A forradalom idején jelentős szerepet játszott a salgótarjáni szobordöntésnél. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1958. január 27-én 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 1500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Magos Béla dr.: 1922. június 15-én született Oroson. Anyja neve Klanyik Mária. Iskolai végzettsége jogi egyetem, foglalkozása vállalati jogász. 1949-ben került az Acélárugyárba jogügyi előadónak. 1956-ban megválasztották a gyár központi munkástanácsa elnökének, amely tisztségéről november 20-án szembetegsége miatt lemondott. Gyakorlatilag személyének köszönhető, hogy a kb. 4000 főt foglalkoztató üzemben elnöksége alatt semminemű atrocitásra nem került sor. Híve volt viszont annak, hogy a gyárból az alkalmatlan egyéneket leváltsák. Döntéseit minden esetben az igazgatótanács és a munkástanács jóváhagyásával hozta. Fenti tevékenységéért 1957. március 1-én előzetes letartóztatásba helyezték, majd 1958. március 4-én első fokon a Balassagyarmati Megyei Bíróság 6 év börtönre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásának 10 évi eltiltására és minden fellelhető vagyona elkobzására ítélte. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 17-én a börtön55