1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Salgótarján

- A kormány a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellé kormányösszekötöket nevezett ki. E döntés értelmében érkezett Salgótarjánba Gyenes (Antal?) és Pothornyik József. - Budapesten Kádár Jánossal tárgyalt a nagybátonyi üzemek munkástanácsainak egy 1720 fős delegációja. A küldöttség vezetője, Szabó Ervin átadta Kádárnak azokat a politikai követeléseket, melyeket egy nappal korábban a bányák és egyéb ipari üzemek munkástanácsai nagybátonyi ülésükön fogalmaztak meg. E dokumentumban leszögezték, hogy nem ismerik el az antidemokratikus úton létrejött Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt Tanácsot, követelték annak lemondását és újraválasztását. Nem fogadták el a Mrázik-tanács által foganasított személyi döntéseket, és követelték a munkástanácsok jogkörének kibővítését. Kifejtették, hogy „Párt és egyéb szervezési kérdésekkel ma nem időszerű foglalkozni, mert az a feladat, hogy a munkástanácsokon keresztül a dolgozó népet egységes egésszé kovácsoljuk össze és a független szocialista munkás Magyarország szellemében vigyük az ügyet ..." Erre Kádár azt válaszolta, hogy amennyiben a küldöttség célja valóban a szocialista Magyarország és a néphatalom megvédése, akkor egyetért velük. Ekkor Szabó Ervin állítólag kifogásolta, hogy a Mrázik-tanács is megkapta az „elismerést". Kádár válasza erre állítólag az volt, hogy a helyi hatalmi harcot a két csoport egymás között intézze el. november 13: - A Kádárral folytatott tanácskozás értelmében dr. Magos Béla, az Acélárugyár munkástanácsának elnöke gyűlést hívott össze a gyárban, melyen jelen volt az iparmedence munkástanácsainak küldöttsége, a nemzeti bizottság tagjai, illetve Mrázik János, Vájó István és Gyenes kormányösszekötő. Az értekezleten tiltakoztak az erőszakos úton létrejött Mrázik-tanács működése ellen és nem ismerték el annak legalitását. Végül - a személyeskedésektől sem mentes ülésen - abban állapodtak meg, hogy november 15-ig, az új választás napjáig a két helyi hatalom együttműködik és a megyei tanácson közös őrséget adnak. A választást úgy képzelték el, hogy azon a községek képviselői és a megye járásainak 3-3 fős küldöttsége lesz jelen. A több órás tanácskozáson a munkástanácsok képviselői végül egy 10 pontos követelést fogalmaztak meg. - A bányaüzemek munkástanácsainak küldöttsége kereste fel a megyei tanácson Mrázik Jánost, és követelték, hogy Sartoris Kálmánt helyezzék vissza tröszti-igazgatói állásába. Mrázik azonban az Acélárugyárban tárgyalt. - Az acélárugyári tanácskozás megállapodása alapján a Hadady-féle gyári fegyveres csoport megjelent a megyei tanács épületében, hogy az ottlévő karhatalmi alakulattal kiegészülve közös őrséget adjon. Azonban a megrettent és a tanácskozás döntését nem ismerő Mrázik-hívek elhagyták az épületet és nagyrészük Karancslapujtőre távozott. Ide érkezett az esti órákban Adorján Gyula rendőr alezredes, a salgótarjáni karhatalom egyik parancsnoka (a másik Darázs István volt, aki Münnichtől kapott felhatalmazást), és tájékoztatta az itt gyülekező karhatalmat a megyei tanács „elvesztéséről". Felvetődött, hogy információszerzés végett néhány személy beutazik Salgótarjánba. Erre a feladatra kijelölték Kovács László rendőrhadnagyot, Lavaj István bányászt, és Petik Sándor bányatröszti dolgozót. Salgótarjánban a főosztályon Szabó Gábor tájékoztatta őket a gyári értekezlet döntéseiről, majd innen átmentek a megyei tanács épületébe, ahol az acélárugyáriak elfogták a három személyt és a gyárba kísérték, mert nem tudták iga30