1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)
Salgótarjáni járás - Nagybárkány - Nagybátony
működése ellen. November 23-án megválasztották a megyei munkástanács elnökének. December 8-án a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy egyből tömeg menjen Salgótarjánba a két lefogott személy kiszabadítására. Azt javasolta, hogy egy pár fős küldöttség előbb tájékozódjon a helyzetről, s ha pontos információik lesznek, csak ezt követően döntsenek a további lépésékről. Mindezekért 1956. december 9-én letartóztatták, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. április 23-án első fokon 8 év börtönbüntetésre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásától való 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Másodfokon 1958. március 18-án a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést 11 év börtönre változtatta. Szádvári Béla: Etesen született 1922. április 13-án. Anyja neve Krammer Amália, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. Iskolái elvégzése után szülőfalujában kifutófiú volt, majd 15 évesen a zagyvapálfalvai szénrakodóhoz került, mint segédmunkás. Itt 4 évig dolgozott. 1942 és 1947 között a bányai magasépítőknél talált munkát. Ettől kezdve szinte évenként más-más bányákban dolgozott, s eközben 1952 és 1953 között elvégezte a segédaknászképző iskolát. Szorospatakra 1954-ben került. A forradalom alatt itt választották meg a munkástanács tagjának, illetve beválasztották az igazgatótanácsba is. Az igazán jelentős kihívást azonban számára a november 21-ei nap jelentette. Előbb ugyanis a 15 fős tröszti központi munkástanácsába delegálták, sőt az 5 tagú intézőbizottságnak is tagja lett, mi több, megválasztották ezen utóbbi elnökének. Ezt követően, de még ugyananap már a tröszti munkástanács delegálta a megyei munkástanács választásra, s itt is beválasztották a 18 fős testületbe. Fontos szerepe volt a december eleji 48 órás sztrájk békés levezénylésében a nógrádi bányákban. A december 8-ai munkakezdés megszervezésében ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett a trösztbeli munkástanácstagokkal együtt. Viszont a december 8-án hajnalban letartóztatott kisterenyei Gaál Lajos és a szupataki Viczián Tibor kiszabadítására szervezett azonnali tömegdemonstrációja nem valami éles politikai és taktikai érzékre vallott. így nem véletlen, hogy a salgótarjáni sortűz után a halottaknak majdnem fele, bányász volt. 1956. december 12-én tartóztatták le, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. április 23-én első fokon 2 év börtönre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásától való 5 évi eltiltásra és fellelhető vagyona felének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítélte. 1957. március 18-án másodfokon a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést 5 évre emelte fel. Szakács György: 1922. január 4-én született? Anyja neve Liskó Jozefm, foglalkozása vájár. A forradalom kezdetén az üzemi irodáról a vörös csillagot ő verte le. A Nagybátonyi Bányaüzem munkástanácsának elnökhelyettesévé választották, s egyben a nemzetőrség parancsnoki tisztjét is ellátta. Az üzemtől fegyelmi úton elbocsátották. Szederkényi (Sztricsek) Lajos: Nagybátonyban született 1924. január 31-én kereskedőcsaládba. Anyja neve Jeszenszky Márta. Munkahelyén, a Szorospataki Bányaüzemben részt vett a személyzeti anyagok szétosztásában, majd ezt követően megválasztották a munkástanács tagjának, sőt az intézőbizottságba is delegálták. A forradalom bukását követően közbiztonsági őrizetbe vették. 106
