Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 18. (Salgótarján, 1993)

II. A családtagok életrajzi, iskolai, hivatali, gazdasági, valamint a Madách-birtokok utóéletére vonatkozó dokumentumok ([1806 után] – 1938. november 11.) - 295. Madách Imre felperes (Madách Károly fia) fellebbezése az özv. Madách Aladárné elleni örökösödési perben hozott ítélet ellen (Balassagyarmat, 1911. február 8.)

másrészt ugyanezen javakból a női örökösöket megillette a leánynegyed és hajadoni jog. (Zlinszky 629 oldal) Az A. alatti szerződésben azonban sem a mind kétnemű gyermekek egyenlő Örökösödésről, sem az összes fiutódok együttes örökléséről, sem leánynegyedről, sem hajadoni jogról nincs szó, megállapíthatjuk tehát, hogy ezen szerződéssel nem az ősiségnek megfelelő örökési rend lett szabályozva. Fölöslegből még arra is hivatkozhatom, hogy még az adományos javaknál szokásos öröklést sem állapított meg az A. alatti, mert az adományos javakra vonatkozólag is többféleképen volt szabályozható az öröklés rendje (Zlinszky 624 oldal.) de nem volt a szabályozható olyképen, hogy azokat a mindenkori idősb fiágbeli első szülött fiutód kizárólag örökölje. Negatíve tehát áll annyi, hogy a régi magyar jogban ősi adományos s javakra szokásos volt örökösödési rend az A. alattival, nem alkalmaztatott. Hozzátehetjük ehhez mint positivumot, hogy megállapittatott azonban a hitbizományokban és pedig ezeknek primo genituris alakjában szokásos öröklési rend, aminthogy az A. alatti szerződés kiállítói is hitbizomány alakjában való átbocsátásról beszélnek és a perelt javakat mindenkoron hitbizománynak nevezik, az öröklés rendjét pedig akként szabályozzák, hogy mindenkor az idősb fiágbeli első szülötti utód örököljön. Kimutattam már a perirataimban, de maga az Ítélet is elismeri, hogy az ilyen hitbizományszerü örökösödés a régi magyar jogban az utódok végtelen sorozatára kiható érvénnyel volt megállapítható. II. Kérdése ezek után, hogy mit enged meg, illetve mit tilalmaz az ujabb magyar örökösödési jog? Az 1848 évi XV t. ez. eltörölte az ősiségét, az 1852-iki ősiségi nyilt parancs megszüntette az öröklött és szerzett, az adományi és más vagyon s a fi- és leányág közötti különbséget. Az ország birói értekezlet szintén megszűntnek tekinti a királyi adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak közötti külömbséget, megszünteti a leányi negyedet és hajadoni jogot: de visszaállította az ági és szerzeményi vagyoni közötti külömbséget és kifejezetten fenntartja a hitbizomány jogintézményét. Mindez azonban az A. alattival szabályozott örökösödési rendre befolyással nem volt, mert az A. alattiban sem ősiség, avagy adomány, sem fi- és leányág, sem leánynegyed és hajadoni jog nem foglaltatik.Hanem kihatott az A alattiban szabályozott örökösödésre ugy az osztrák polgári törvénykönyvnek, mint az országbírói értekezletek két fő jogszabálya. Az egyik szabály a végrendelkezési jogot külömbség nélkül minden javakban szabaddá tette.- A másik azon szabály, mely az utóörökösödést a második izre korlátolta. Tehát mai jogunk éppen ugy, mint a régi magyar jog, sőt még ezen tulmenőleg, mert a javak minőségére való tekintet nélkül elismeri az örökhagyó végrendelkezési szabadságát, akár történjék a végintézkedés végrendelet, akár pedig örökösödés formájában; viszont ^azonban megszorítja ezen végintézkedési szabadságot annyiban, hogy még korábban az örökösödést az utódoknak végnélküh sorozatára kiterjedőleg lehetséges volt megállapítani, addig az ujabb jogfejlődés az ilyen végnélküh örökösi intézkedés hatályát a második izre korlátolja. (Hitbizományi helyettesítés. Osztr. polg. törvénykönyv 612 paragrafus D. tár uj folyam XXXVIII-ik kötet 108. III folyam V 51 és X 17) Megvan tehát mai nap is az utóörökösödés jogintézménye: meg van engedve az 528