Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Az államosítás utáni első tanév kezdeti sikerei is igazolták: a népi demokrácia időszakában megtett hallatlan nagy erőfeszítések, az iskolák államosítása, az iskolaügy fejlesztése érdekében hozott intézkedések helyesek, eredményre vezetőek voltak. Összefoglalás Salgótarján kötelező népoktatásának 80 évét áttekintve szembetűnő mennyiségi és minőségi fejlődésről adhattunk képet. Az elemi népiskolák ellentmondásos fejlődésének oka, de egyúttal magyarázata is a falucskából megyei várossá előlépett Salgótarján gyorsütemű gazdasági fellendülése. Ebben döntő szerepet játszott a szénbányászaton alapuló iparosodás, amely teljesen megváltoztatta Salgótarján társadalmi, gazdasági szerkezetét, de megszabta a népoktatás helyzetének alakulását is. Az idetelepült vállalatok érdeke megkívánta, hogy a munkások legalább elemi szintű ismeretekkel rendelkezzenek. Ehhez viszont meg kellett teremteni az ilyen műveltséganyagot közvetítő iskolatípust, s a rendszeres iskolába járás feltételrendszerét. A polgári műveltséget megalapozó új, egységes oktatási intézmények létrehozásának jogi feltételeit, tartalmi, szervezeti kereteit az 1868. évi 38. tc. teremtette meg. Salgótarján népoktatásának fejlődéséhez e törvény valóban csak a kereteket biztosította — a végrehajtás formáit, módját, tartalmát tulajdonképpen a helyi, gyakran egymással ellentétes — községi, vállalati, egyházi érdekek határozták meg. Városunkban a népoktatási törvény megvalósítását ezek az érdekkonfliktusok hol akadályozták, hol pedig előrelendítették. A helyi vállalatok munkásigényének állandó növekedése a lakosságszám ugrásszerű emelkedését vonta maga után. Ennek következményeként a tanulók létszáma folyamatosan emelkedett. Szükségessé vált a tanköteleseket egyáltalán befogadni ké- pes iskolahálózat kiépítése, rendszeres bővítése. 1870 és 1900 között sorra jöttek létre a felekezeti és a társulati elemi népiskolák, s a századforduló elejére, sajátos salgótarjáni vonásként, a vállalati fenntartású iskolák kerültek előtérbe. Ekkor a hitfelekezetek iskolái csődbe jutottak, s mivel a község nem tett eleget iskolafenntartási kötelezettségének, 1909-ben elkerülhetetlenné vált az államosítás. Következményeként kialakult az 1948-as államosításig fennmaradó iskolahálózat.