Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Amikor például kényszerhelyzet miatt támogatást kellett nyújtania a felekezeti iskoláknak, igyekezett azt a minimálisra leszorítani. Ennek oka, hogy más, sürgősebb beruházások miatt bevételei sohasem fedezték a kiadásokat. De nemegyszer igazolást nyertek a "

Salgótarján és Vidéke" megállapításai is: "

Salgó tarjánban csak egy-két hatalmasság rendelkezik, akik előtt a község érdeke csak addig számít, amíg az ó érdekeikkel össze nem ütközik itt a közérdeket mindenütt megelőzi a magánérdek"

. /39/ A fenntartás terheit a képviselőtestület gyakorta hárította a lakosságra, ami miatt nem egyszer döbbenetes helyzet alakult ki, s ezt 1905-ben maga a testület is kénytelen volt elismerni: "

a lakosság a nagyobb teher elviselését már egyáltalán nem bírja, mivel a 69 % közpótadón kívül még 5 %-t fizet a polgári iskola, 3 %-t az óvoda és 2 Vt az iparostanoncz-iskola fenntartására, s még ezen kívül a hitfelekezeti iskolák fenntartására a hívőktől még külön-külön 5 % szedetik be ... a községi lakosok jelenleg is egyenes adójuk 15 %-t fizetik tanügyi czélokra"

. /40/ Az 1880-as évek végétől — az egyházi és községi támogatás nem kielégítő mértéke miatt — a felekezeti iskolák súlyos működési zavarokkal küszködtek. Az egyházi iskolaszékek, de a képviselőtestület is elismerte, hogy "

sem egyik, sem másik hitfelekezet saját erejéből, a hitfelekezeti iskolát a törvények kívánalmai szerint fenntartani nem képes"

. Ekkor már valamennyi felekezet támogatta volna a községi közös iskola felállítását, de a képviselőtestület mereven elzárkózott, mert nem akart újabb terheket magára vállalni. Miután a tanfelügyelő — más eszköze nem lévén — figyelmeztette a községi vezetést, hogy kötelezhetők a községi iskola felállítására, a képviselőtestület ekkor is csak a felekezeti iskolák időnkénti segélyezésére volt hajlandó. /41/ Azonban a támogatással csak elodázták a tényleges megoldást. A társulati iskolák fenntartása problémamentesebbnek mondható: 1. Az acélgyárnál már az iskolaalapítást követően elkülönítetten kezelt iskolaalapot létesítettek, amely három fő forrásból állt: a tandíjak, a bírságok és egyéb bevételek. /42/ E racionálisabb és az önállóbb gazdálkodás csíráját magában hordozó működtetés ellenére az iskola bevételei azonban továbbra sem fedezték a kiadásait, s azt mindig a társulat pótolta adomány formájában. A fejlesztési javaslatokat az iskolaszék dolgozta ki. 2. A Kőszénbánya Rt. gazdálkodásai, iskolafenntartási gyakorlata — a bányaigazgatóság erősen centralizált irányítási módja miatt — ilyen önálló gazdálkodást nem tett lehetővé. A