Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Szomszéd András: A SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÁRSULATI NÉPISKOLÁINAK TÖRTÉNETE

Az egyesülést megelőző évben az 1923/24-es tanévben — utalva egyéb tevékenységére is a bányának — Zagyvapálfalván egy 2 tanerős óvodát nyitott a bánya Jeszenszky Ilona és Schubert Magda okleveles óvónők vezetésével, akik 112 gyermeket gondoztak. Az óvoda részére új, az óvónők részére pedig egy-egy 2 szobás, mellékhelyiséggel ellátott szolgálati lakást biztosított a vállalat. Ezzel párhuzamosan, valószínű tanulói létszámcsökkenés miatt megszüntették Zagyvapálfalván az 5., Etes-Amálián pedig a 4. tanítói állást. A társulatnál nagy volt a belső mozgás. 16 tanerőt és 7 iskolát érintett az áthelyezés. Egy esetben katonai szolgálatot teljesítő helyére, 1 esetben betegszabadságon lévő helyére, 2 esetben tanítói szolgálat alól felmentve két fő, akik "

további intézkedésig irodai szolgálattételre (vannak) beosztva

." Továbbiakban intézkedés történik Kazáron és Kisterenyén "

a közei jövőben létesítendő" iskolák megnyitására. A vezetőket-tanerőket előre kijelölik. Kazárra Kovács Vince, Kisterenyére pedig Sümegi Emil és Singer Mária "

tanítókká vannak kijelölve"

. Három helyen: Mátranovákon, Salgótarjánban és Zagyvapálfalván iparitanonc iskolákat is tartanak fenn ebben a tanévben. Rónán "

az iparostanonciskolát megszüntetik a tanoncok csekély létszáma miatt" — fejeződik be az 1922. október 30-án kelt jelentés. /21/ A bányatársulati iskolák 1925 után egységes vezetés alá kerültek. (Bővebben lásd a VI. fejezetben.) A társulati iskolák élete A bánya — mint iskolafenntartó — gondoskodott mindenről. A társulat fizette a tanítókat, rendelte meg a tanszereket, tankönyveket, s adta azt ki a bányában dolgozók gyermekeinek. A tankönyvek, tanszerek értékét utólag vonták le a dolgozóktól részletekben. A tandíj évi 50 krajcár, de az árva és nyugdíjas vájárok gyermekei tandíjmentesek voltak. Ha ritkán nem vállalati dolgozók gyermekét is felvették a társulati iskolába — mint például az 1860-as években a salgótarjáni MÁV-telep dolgozóinak gyermekeit —, ezek havonként 50 krajcárt fizettek, amit bérpótlékként a tanulókat tanító tanítók között a tanulók arányában osztottak szét.