Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Szomszéd András: A SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÁRSULATI NÉPISKOLÁINAK TÖRTÉNETE

összevonták a két osztályt és az 1914/15-ös tanévtől Barna Irén tanítónő "

félnapos tanítás mellett" egyedül vezette a mátranováki iskolát. /10/ A kisiskolák építése folyik tovább. 1911-ben Salgótarján külterületén Somlyóbányán nyílik meg egy 1 tanerős, 1 tantermes iskola. 1921-ben Zagyvapálfalva-Kotyházapusztán /ll/, 1922-ben pedig Zagyvaróna-Vízválasztó erőműtelepeken nyitnak új iskolákat. /12/ Majd ezt követik a Kazáron, a Kisterenyén és a Nemti-bányatelepeken felépült iskolák megnyitása. /13/ Új iskolák mellett a régiek ideiglenesen megszűnnek. Ilyen sorra jutott 1914-ben Inászó-bányatelep elemi népiskolája is. /14/ Inászó-bányatelepnek — ami közigazgatásilag Zagyvaróna része — 1896-ban 4 tantermes, villanyvilágítással ellátott iskolája volt, s olyan pedagógusok tanítottak ott 18 évig, mint Koháry János "

akinek a tanügy terén hosszú szolgálata alatt szerzett érdemeiért /a király/ az arany érdemkeresztet adomá nyozta" . /15/ Viszont abban a pillanatban, ahogyan kifogyott a gazdaságosan kibányászható szén, nyugdíjas bányászok lakhelyévé vált az iskola. A bányatelep közelgő leépítését a 15 évvel korábbi hiányosan fennmaradt anyakönyvek még alig tükrözik. Az 1898/99-es tanévben a IV-V-VI. osztályokba 48 fiú és 31 leány, összesen 79 fő jár a mindennapos iskolába, az ismétlőbe pedig 33 fiú és 11 leány. Az 1906/07-es tanévben a negyedikesek száma 33 fő (20 fiú és 13 leány), az ötödikeseké 24 fő (14 fiú és 10 leány), a hatodikosoké 20 fő (16 fiú, 4 leány), összesen 77 fő. 1914-re az iskola már kihalt. Anyakönyveit a zagyvarónai községházán teszik letétbe. /16/ Az újabb iskolanyitási szándékról 1920. márciusában van adatunk, amikor a tanfelügyelőség érdeklődő levelére az alábbi válasz érkezik: "... A múlt év őszén /1919/ újabb kutatások és feltárások végett néhány bányászcsalád áttelepítése vált szükségessé hogy e családok tanköteles gyermekei oktatásban részesüljenek, elrendeltük, hogy e tankötelesek — kiknek száma az időben 8 volt — naponként az iparvasúton jöjjenek Salgótarján bányatelepi iskolánkba oktatás céljából

." Majd így folytatódik a levél: "

A zord idő beállta, valamint az esetleges vasúti balesetek elkerülése miatt november havában megbíztuk ideiglenesen Keray (?) Antónia oki, tanítónőt

, — kinek ekkor szolgálati beosztása nem volt, hogy a tanköteleseket a helyszínen az állami tanítókat megillető díjazás ellenében oktassa

." A tanulók létszáma ekkor 12 fő volt. Amennyiben tapasztalható a gondoskodás a telepek kolonizált lakosai gyermekei iránt, ha nem bányász gyerekekről van szó, a bánya vezetői elutasítják