Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Szomszéd András: A SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÁRSULATI NÉPISKOLÁINAK TÖRTÉNETE

A salgótarjáni szénmedencében a különböző magán- és részvénytársaságok által kezdeményezett bányászkodás nagyüzemi szinten 1867 után bontakozott ki. A kezdeti 217 fős munkáslétszám 1870-ben 1683 fő, 1890-ben 2498 fő, 1900-ban 3787 fő, 1918-ban pedig eléri a 4573 főt. A szénbányászkodás mindig fluktuáló üzem volt, s az alábbi községek határában folyt művelés: Baglyasalja, Etes, Homokterenye (Mizserfa), Karancsalja, Mátraszele (Jánosakna), Nagybátony, Nemti, Salgótarján, Zagyvapálfalva, Zagyvaróna. /II/ Az említett települések határában a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság (SKB Rt.) Salgótarján, Etes, Alsó- és Felső-Pálfalva (1920-tól Zagyvapálfalva), Baglyasalja, Kazár és Vecseklő, az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. (ÉKI) pedig Baglyasalja, Etes, Csókás, Karancsalja, Homokterenye, Kisterenye, Kazár, Mátraszele és Nemti települések közigazgatási területén üzemeltetett bányákat. /12/ A két részvénytársaság 1925-ben fuzionált SKB Rt. néven. Egyébként a legtovább Etes községben élt egymás mellett a két bányatársulat. /13/ Az SKB Rt-nek két bányagondnoksága volt: Inászón illetve Pálfalván. Az ÉKI két körzetre oszlott: Baglyasalja és Homokterenye-Mizserfa bányatelepre. A körzeteknek megfelelően alakultak ki az iskolák. Fontosabb adatait lásd az alábbi táblázatban. /14/