Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Szomszéd András: A SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÁRSULATI NÉPISKOLÁINAK TÖRTÉNETE

iskolákkal. így nem kerültek bele a tanulmányba a Mátravidéki Szénbányák iskolái (Pernye-puszta = Petőfibánya) és a Dorog környéki társulati iskolák sem. A tantestületi jegyzőkönyvek szinte teljesen hiányoznak, csak egy-két tanfelügyeleti jelentés maradt meg az utókornak. A naplók és az anyakönyvek hiányosak. Az egyes iskolák megmaradt naplóiból részben a szövegben, részben a 2-9. számú mellékletekben közlök összefoglaló létszám, illetve nevelői statisztikát. A mellékletben közölt statisztikák, névsorok elkészítésével a megye pedagógiai történetét kutatók munkáját igyekszem segíteni. A térképvázlatot a jobb eligazodás végett iktattam be a tanulmány elejére. I. VÁZLATOK NÓGRÁD VÁRMEGYE OKTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ 1914-IG Az ipari környezet kialakulása a nógrádi medencében A magyar kapitalizmus, melynek kiteljesedése a 19. század második felére esett, mély nyomokat hagyott a nógrádi tájon. "

A szén, mely békésen pihent sokáig a regényes hegyek alatt, csak néha adván babonás parasztoknak rejtélyes jeleket, beleszólt a tájkép átalakulásába. A romantikus, elhagyott romokkal koronázott vidék ... teljesen megváltozott, és ipari tájjá vált. A falvak közé bányatelepek épültek, elébb szürkeszínú barakokkal, aztán pirostetejű házikókkal, az utakat kövezni kezdték s a táj csinosodása az ország kevés más vidékén jutott olyan messzire mint éppen itt

." Ili A szénbányászat, s az arra épülő ipar a salgótarjáni medencét "

geológiai fogalomból táji fogalommá" változtatta. "

A táj központja ezentúl már nem a falvak, s az ember életének központjai nem a földek. Telepek, igazgatósági épületek, munkásházak emelkedtek mindenütt és a vállalat ország lett az országban, külön házakkal, külön iskolaépületekkel, külön körökkel

." /2/ A több kisebb magánvállalkozással egyidőben (etesi, kisterenyei, nemti), 1861-ben a Szent István Kőszénbánya Társulat, majd ennek csődje és az 1867-ben megnyíló vasút után 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Telepei Salgótarján, Zagyvapálfalva, Etes, Kazár, Mátranovák, Kisterenye határában