Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

mintaadó belső életükkel. Talán nem túlzás ha azt mondom, hogy az egyesületek működésükkel a magyar művelődéstörténet jelentős fejezetét írták. Országos jelentőségű és messze ható eszmények, törekvések kitermelői és terjesztői voltak. Még akkor is azt kell mondanom, hogy az egyesületek 1948-ig a magyar közművelődés támasztó pillérei voltak, ha ismerjük a felvilágosodás korában sarjadt társadalmi kezdeményezések /6/ ellentmondásait, tartalmi és szervezeti egyenetlenségeit, sőt működésük igazi kérdőjeleit is. Az egyesületekről szerzett közel kétszáz éves tapasztalataink megkerülhetetlen, máig ható tanulságokat hordoznak. Ma, amikor a társadalom mintegy 40 év után újra követeli a maga részét a totalitásában csődöt mondott politikai államtól, az elmúlt korok egyesülési történéseit figyelmen kívül hagyni pótolhatatlan veszteséghez vezetne. I. AZ EGYESÜLETEK KUTATÁSÁNAK NÉHÁNY MÓDSZERTANI KÉRDÉSE A magyarországi egyesületek múltjáról mindeddig nicsen átfogó képünk. Tudunk az országos egyesületek viselt dolgairól, hangzatos programhirdetéseik- ről, a látványos ceremóniákat közölte a korabeli sajtó. Napi munkálkodásukat, igazi hatásukat azonban csak néhánynak vettük számba. Igazi, mélyreható szakirodalma nincs az egyesületeknek, noha sokan nyúltak már a kérdéshez. Ebben a meglátásomban megerősít Bősze Sándor is, mondván, hogy ha az egyesületekről meglévő "

ismereteket számba vesszük és megnézzük, mennyire ölelik fel azokat az adatokat, amelyek birtokába juthatunk az egyesületek általános vizsgálatával, láthatjuk, milyen felületes és csak határterületeket érintő tudásanyaggal rendelkezünk"

. Ill Bősze állításának alátámasztására tisztes mennyiségű irodalmat is közöl a publikációjában. /8/ Aki már próbálkozott akár csak egy rövid korszak megyei, vagy városi egyesületi életének feltérképezésével, az tudja, hogy ez mennyire szerteágazó és aprólékos feltáró, információgyűjtő munkát igényel. Talán ezért idegenkednek a kutatók ilyen jellegű feladatok vállalásától. Szerencsére néhány országos és megyei egyesületnek még a második világháború előtt megírták a történetét, s közülük számos nyomtatásban is megjelent. 13I