Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Földi István: NÓGRÁD MEGYEI EGYESÜLETEK 1867 ÉS 1918 KÖZÖTT

megfelel az egyesülési jog polgári jogi fogalmának. Valójában azonban csak a közjogi aktus, a bemutatási záradék felvezetése, azaz a láttamozás megtörténte után tekintették véglegesen megalakultnak az egyesületeket. Az ideiglenesen megalakult egyesület mindazonáltal e közjogi aktus előtt is működhetett az alapszaoályoknak a kormányhoz való megérkezésétől számított negyven nap letelte után. Ezen időpont előtti működés esetén akár fel is oszlathatták. Természetesen az állam nem engedhette meg, hogy az egyesületek államellenes eszméket terjesszenek, vagy egyéb módon a fennálló rezsim tevékenységének, célkitűzéseinek gátjává váljanak. Ezért számos korlátozó rendelkezést is érvényesítettek az egyesületek egyes fajtái ellen. így például a nemzetiségi egyletek csak közművelődési, vagy irodalmi célokra alakulhattak. A munkásmozgalom szervezkedéseit megakadályozandó, 1908-ban a kereskedelmi miniszter megtiltotta a tanoncoknak munkásegyletekbe való felvételét, vagy az ilyen egyletek gyűlésein való részvételüket. Már 1875-ben, az 1508. számú BM. rendelet is jelentősen korlátozta a munkásegyletek fiókalapítási jogát. Sőt a munkásegyletek abban is különböztek más egyletektől, hogy tagjaik csak magyar állampolgárok lehettek és a tagdíjon felül anyagi felelősséget is kellett vállalniuk az egyletért. A kivételes intézkedésekről szóló törvények — pl. az 1912: 63. tc. — pedig lehetővé tették, hogy a kormány az állam biztonsága szempontjából szükséges esetekben új egyesületek, vagy fiókegyesületek alapítását megtilthassa, vagy működésüket korlátozhassa, felfüggeszthesse. A bemutatási záradék elnyerése után a törvényhatóságoknál vezetett egyesületi nyilvántartásokba kerültek be az egyesületek főbb adatai. Ezek alapján a belügyminisztériumban országos egyesületi anyakönyvet is vezettek. Ezek a lajstromok megkönnyítették az egyesületek működésének felügyeletét, tevékenységük figyelemmel kísérését. Az állami felügyeletet kétféle módon oldották meg a jogszabályok. Némely egyesületet a bíróság ellenőrzött arra nézve, hogy tevékenysége az alapszabálylyal és a törvényekkel megegyezett-e (pl. a kereskedelmi egyesületeket). A többi egyesületnél, egyletnél a hatósági ellenőrzést a törvényhatóságok megfelelő szervei végezték. Ez a tevékenység abban állott, hogy a hatóság időről-időre ellenőrizte, hogy az egyesület tevékenysége, eljárásai és határozatai nem sértik-e a közérdeket, vagy a tagok vagyoni érdekeit. (Ezt a szabályt minden egyesületnek kötelezően fel kellett vennie alapszabálya szövegébe). Ha ilyet