Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 2. Tóth István György: A törvényes és törvénytelen szerelem konfliktusai a 18. századi magyar falvakban

körülmények között - kedden meghalt, szerdán eltemették, csütörtökön Pál megkérte a lány kezét, szombaton a kézfogót is megtartották, és vasárnap megvolt az első templomi kihirdetés. Aznap este az újdonsült menyasszony már nem látta okát az ellenkezésnek: a konyhában 'fölfosztván üngömet tűzhetnek néki döntvén, vélem az dolgát állva elvégezte" - vallotta. Amíg tehát nem volt biztos a házasságban, Teréz csak olyan szeretkezésbe egyezett bele, amely elkerülte a fogamzás veszélyét. A leány vallomásából világos azonban, hogy nem coitus interruptusról volt szó, e védekezésnél a kezdeményezés csak a férfitől indulhatott ki, hanem hogy a latin terminusoknál maradjunk - intra femora technikáról, azaz Teréz szavaival, "iíz láboimat öszve tette, azért is szemérmes testemben Palinak szemérmes testinek éppen csak az vége ment vala bé. "17 A coitus interruptus ismertségét mutatja viszont egy, a tokaji uradalom úriszékén 1765ben tárgyalt per. Itt nem maga a konkrét eset, hanem a vádló okoskodása az érdekes számunkra. Vak Lackó felesége azt vallotta, Vincze Jánosról, hogy "az ő teste az én testemben, mint mikor két hitves együtt közösködik, úgy nem volt... a magvát nem a szemérem testemben, hanem kívül a combomra eleresztette". Mivel azonban Vincze János erőszakot tett a szerencsétlen asszonyon, ez a körülmény nem fogamzásgátló technikára utal, hanem azt mutatja, hogy Vakné félig-meddig sikeresen védekezett. A védő azt szerette volna bebizonyítani, hogy így tulajdonképpen nem is történt meg az erőszaktétel. A vádló azonban ezt megcáfolta, és rámutatott, hogy Magyarországon a házasságtörő asszonyok, acélból, hogy a törvénytelen gyermekek fogamzását és az öröklődés rendjének bizonytalanságát elkerüljék, a nemi szervek egyesülésekor megakadályozzák a mag befogadását, de ettől még - mutatott rá a vádló jogászi okoskodással - a házasságtörés ténye nem tagadható, ezt akár egy eunuch is elkövetheti. Az uradalmi ügyész szavai persze nem a parasztokat, hanem saját társadalmi környezetét, a nemeseket jellemzik, de egyben jelzik, hogy ez a probléma a 18. századi Magyarországon nem volt ismeretlen.18 A Pálffyak vöröskői úriszéke tárgyalta 1747-ben az aísószéli Szabó János bűnperét, aki vele egy háztartásban élő menyével esett meg. "Másfél heti menyecske voltam, miuta az öreg gazda engemet élni kezdett és talán többet is élt, hogy sem magam ura" - panaszkodott 70 éves apósára a 25 éves Juhász Ilona. A bíróság előtt elismerte, hogy apósával az istállóban és más helyeken többször vétkezett, de hozzátette: "A testi vétket szokott módon elkövette ugyan, de ő - Ilona - félvén a teherbeeséstől magjának bevezetését mindig megakadályozta". Ezt a bíróság enyhítő körülménynek tekintette, mert - mint jóindulatúan megállapították - így nem történt meg a "vérnek összevegyítése"; vagyis nem a halállal büntetendő vérfertőzés, hanem csak paráznáikodás volt ez.19 Juhász Ilona szavai mindenesetre egyértelműen arra utalnak, hogy a 18. századi parasztok jól ismerték a fogamzásgátlásnak ezt az egyetlen, számukra elérhető technikáját. Még világosabb ez a Gömör megyei Jánosiban szolgáló Miska juhász szavaiból, aki egy helybeli nemesnél szolgált. Miska szeretője lett gazdája jóval idősebb feleségének, Szabadszállásy Katalin asszonynak^ aki azonban később egy másik fiatal legényt, Péter kocsist fogadta kegyeibe. Miska juhász ezen elszomorodott, elbujdosott a szolgálatból, és megüzente asszonyának: "nékem többet nem kell, mert ha az utcán lefekszik is előttem, mégsem mászok reája, mert meglestem őket, a kocsisa szinté[n] úgy bírja már, valamint én bírtam". A sértett szerető azt is hozzátette egy fiatal béreslegénnyel beszélgetvén: "megitta az én sok béremet, már most engemet megvetett, és Pétert szereti", de várjon csak, "én ugyan okosan éltem véle noha úgy éltem, mintha feleségem lett volna, - mert belüle kikaptam megráztam magamét a 17. Státny Oblastny Archiv, Bratislava, Comitatus Posoniensis, Proc. crim. A. XII. 707. 18. MOL E 694. 24. cs. Szepesi Kamara, Tokaji uradalmi ügyészség. 1765. aug. 16. 19. Státny Ústredny Archiv, Bratislava, rod Pálffy, Panski stolica 599. krabic, inv. e. 1838. Cerveny kamen, 1747. okt. 2. .,( 49