Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

• pusztára kiszálltak, oda kihívták a budai "kihaját", kethüdát török sereggel együtt és Alagot Fóthoz akarták csatolni.33 Még az is előfordult, a budai pasa állítása szerint, hogy 1673-ban mintegy tíz Pest megyei falu küldöttei a budai diván előtt tettek panaszt a szokatlanul terhes magyar adóztatás ellen.34 Állandó félreértések forrása volt az a tény, hogy PPS vm. "hódolt esküdtjei", akik Vácott, Tordán (Szentendrei sziget) és Foton a török birodalomban laktak, előzetes engedélyt kellett kérjenek, amikor török területen hajtották végre a Füleken (a királyi Magyarországon) székelő megyehatóság utasításait, például határviták ügyében. PPS vm. sedriája 1659. január 16-án arról tájékoztatta Wesselényi Ferenc nádort, egyben a vármegye főispánját, hogy Egry Márton és István nem a török hatalmával rendezte el Györké (Tótgyörk) és Püspökhatvan határait, hanem csak a vármegye végrehajtó közegei számára engedélyt szerzett működésükhöz a töröktől. Szcgedy Ferenc váci püspök 1667. június 23-án PPS vm. hatósága előtt ugyancsak megvádolta Egry Mártont törökösséggel, aminek valami alapja kellett legyen, mert 1668. november 7-én egy tanú azt vallotta, hogy a györkei-püspökhatvani határnak egyik részét "a török felhányatta. "35 Alulról nézve tehát a "törökösség" olykor kényszerű szükségszerűség volt a kettős hódoltságban, amelyet nyilván csak a magyar nemzetrészek felszabadításával lehetett végérvényesén megoldani. Mivel a S2ázad második felére elvadult végvári katonaság sűrűn és sok esetben alaptalanul vádolta a községeket törökösséggel sarcolásai során, ami több esetben mély felháborodást keltett. A törökkeli összecsapást kerülő, a nép nyakán élősködő és erőszakoskodó végvári vitéz nem volt népszerű a kettős hatalom igájában senyvedő és pusztuló nép között. 1681-ben füleki katonák tértek be Aszódra és azonnal követelőzni kezdtek, a bírót szidalmazták, a nőket fogdosták és megkezdték a kamrák feltörését. Mikor a községet törökösnek nevezték, betelt a pohár. Megkondultak a harangok vészt jelezve, s az összefutott emberek rátámadtak a katonákra szerszámokkal és lőfegyverekkel is, valóságos utcai harc fejlődött ki. Az ablakokból lövöldöztek a helybeliek az utcán kerengő katonákra, leterítették a strázsamester! és lovát, a strázsamester azonban túlélte sebesülését. Egy aszódi ember is halálát lelte ebben az összecsapásban. Később tettét a község a megyehatóság előtt leginkább avval mentegette, hogy a katonák az aszódiakat törökösöknek nevezték.

36 3/c. "Jogszerzés" területre a török halott-adó megfizetésével A jobbágyközségek földszerzésének a szomszédos községtől volt egy sajátos lehetősége és módja a török hódítás korába. A török adórendszer egyik eleme, bevételi forrása ugyanis a meghalt, megölt ember után szedett díj, bírságpénz volt, azon az alapon, hogy az elhalálozás következtében megkárosult, vagy megkárosították az állami kincstárat. Kezdetben csak az erőszakos halált halt rája után kellett*fizetni, később azonban minden halottra kiterjesztették ezt az adónemet. PPS vm. Füleken székelő hatósága 1668-ban alapos vizsgálatot folytatott a vasvári béke óta (1664) a törökök által elkövetett békebontások, jogsértések és túlkapások feltárására. Ennek során a gödöllőiek vallották, hogy ágyban, párnák között meghalt embereik miatt is 33. HORVÁTH L. (1987) 98. sz. és HORVÁTH L. (1988) 74. p. 34. SZAKÁLY F.: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981. 340. p. 35. BOROSY (1983-1987) 526. sz., ill. HORVÁTH L. (1981) 228., 234., 244. sz. 36. HORVÁTH L. (1981) 296., 298., 301, 302. sz. 98