Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

Éppen PPS vm-ből, Izsákról ismerünk megbízhatóan egy "Kun kép" elnevezésű, huszárviseletben ábrázolt férfi-szobrot. (Ez mellesleg arra is figyelmeztet, hogy a nép által "képnek" mondott ábrázolás lehet háromdimenziójú is.) Egészen biztosan határjelként használták a 18-19, században. Máshol "jászképet" emlegetnek, így Jászfényszarunál 1801ben. A kérdés csupán az, hogy a népvándorláskori kamennaja baba-k késői utódainak tekinthetők-e ezek az egykori szobrok. Fodor István a kérdésre már igenlő választ adott: "A temetőből, a falu közeléből azonban lassanként kiszorultak, s határjelként enyésztek el végképp.'^ A magunk részéről ehhez azt szeretnénk hozzátenni, hogy a keresztény temetkezésekre áttérő kun közösségek (család* nemzetség, szomszédsági község) pogány rítusú temetőiket még egy darabig őrizhették az ősök iránti tiszteletből. A kereszténység nyomására, kényszerűsége alatt pogány temetőiket végül feladó rokonok egy kis ravaszsággal az ősök sírszobrait úgy menthették át az időben, hogy új - nem kifogásolható - funkciót találtak nekik. A felszámolásra ítélt pogány temetőből csak át kellett ültetni a szobrokat a határdombokra, arccal a kun falu felé fordítani, hogy szemeikkel vigyázzanak arra. Ilyen másodlagos felhasználásban azután zavartalanul továbbélhetett még az egykori fa és ko ősbábuk faragásának és állításának lappangó értelmű szokása. És ahogy a kunok eredeti viselete felcserélődött a honunkban szokásos ruházatra, a szobrok viselete is megmagyarosodott. A középkori magyarországi (és európai) falu kivezető útjain az útra néző helyzetben keresztek álltak csupaszon, vagy Jézus testével. A 17-18. századtól már apró kápolnácskák is megjelentek az utak mentén a népi vallásosság fellendülésének jeleiként, de még a 19. század végén is ájtatos cselekedetnek számított ilyeneket állítatni, saját pénzen. Ezek óvták a falut, a vándorokat és az útonjárókat. Nem a határvonalon álltak, mégis védelmező szerepük volt, mintegy ideológiailag. Ilyen volt a Réti Mária Kistarcsán a Kerepesre vezető gyalogút mellett, a Szent János szobor Bagón stb. Különösen Nepomuki Szent János szobrai terjedtek el PPS vm-ben, ezek többsége a patak partján, hidak közelében, hidakon állt, tekintve, hogy a szent vízben lelte halálát és a "vízenjárók" érdekében fejtett ki védelmező szerepet.

23 Az pedig már végképpen a messzi idő homályába és a föld mélyébe vész, hogy a határkövek, határdombok alá különböző tárgyakat szoktak elrejteni titkon; Ezek azt a célt szolgálták, hogy a határdomb, határkő megsemmisítése, ellopása, elszállítása esetén a határsértők nem veszik észre azokat az apró, olykor szúró, vágó elekekéi, hegyekkel rendelkező tárgyakat, amelyeket jóelőre rejlettek az objektum legaljába. Tanúvallomások alkalmával azután a sértett felek úgy bizonyították igazukat, hogy az elfuvarozott határdomb helyén a jelenlévő hatóság szeme láttára kiásták az igazi határdomb helyén azokat a tárgyakat, amelyeket előre felsoroltak a hivatalos közegnek. Sajnos, ilyen esetre 17. századi írott forrásból nem tudunk példát hozni. De Mesterházy Károly veresegyház-ivacsi avarkori faluásatásán az 1980-as évek elején többen jelen voltunk a VeresegyházMogyoród határkő kibillenésekor, amelyik egy avar objektum fölött helyezkedett el. Aljában törött síküvegek, törött késpenge helyezkedett el, mindegyik tárgy vágó éllel rendelkezett! Vajon milyen szemléletbeli, eszmei összefüggés rejlik itt a népvándorlás- és honfoglaláskori sírokban található, s a halott hasára tett fém szúró-vágó (törött sarló, törött kés stb.) eszközökkel?^ 22. FODOR I.: Lehettek-e kun sírszobrok Magyarországon? In: A Jászkunság kutatása 1985. Kecskemét - Szolnok, 1987. 3-10. p. 23. HORVÁTH L.: Kerespestarcsa története. Kerepestarcsa, 1988. 352. p. és uő. Bag története. Bag, 1982. 143., 224., 229. p. 24. MESTERHÁZY K. - HORVÁTH L.: Településtörténeti kutatások Veresegyház határában. Archeológiai Értesítő 1983/1 112-114. p. - A 3. számú lelőhelyről van szó. 95