Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 1. N. Kiss István: Konfliktusok a kuruc hadseregben (1703–1711)

Hivatkozva a rövidesen kötendő békére, felszólít minden kuructerületen tartózkodó tisztet és közlegényt, hogyha kedve van rá telepedjen meg birtokain. A bevezető részben Károlyi utal rá, nehogy hűségesen kitartó katonái, "akik gyakran voltak kénytelenek egymást vigasztalni", "most megcsalatkozzanak és hálátlansággal vádolják őt".S3 Felhívja tehát őket, hogy a békekötés és a császárra letett hűségeskü után, "akinek csak kedve van hozzá, a megadott feltételek mellett, telepedjék meg birtokán"\ E feltételek szerint mind a tisztek, mind a jobbágykatonák felszabadulnak (libertinusok lesznek), a rendelkezésükre bocsátott telek után sem földesúri adót, sem robotot nem kell adniuk! Az évi 1 talléros un. földesúri cenzus csak jelképes értékű; a kuruc telepesnek pusztabérletért ugyanannyit kell fizetni, mint a többi szabadparasztnak. A még a kuruckormánytól megígért (1708) "felszabadítás a földesúri kényszerből" a hajdani kuruc generális, később császári altábornagy birtokain ezzel megvalósult! A Károlyi birtokok központi urbáriumaiban 1723-ban és 1738-ban tömegesen találkozunk szabadosokkal, akik csak évi 1 talléros megváltással tartoznak; ezek voltak az 1711 után felszabadult és letelepített volt önkéntesek. Mennyiben terjedt el a parasztkatonák felszabadítása és letelepítése más mágnások dominiumaiban is? Ezt még további kutatásnak kell tisztáznia. A kuruc hadsereg utolsó mustrajegyzékeinek tanúsága szerint 1710 végén a kb. 15 ezer fős állománya többsége (8-9 ezer) még mindég az Önkéntesekből, s újonnan toborzott kurucokból állt. Ez a jobbágytömeg az akkori Magyarország - Erdély, Horvátország és a Bánát nélkül - kb. 400 ezer parasztcsaládjának 2,0-2,5 %-át tette ki. Ha csak a többször említett központi kuruc államterületet nézzük, akkor az érintett, azaz felszabadult önkéntesek aránya a családok 5 %-át is elérte. Figyelembe kell azonban vennünk azt a körülményt, hogy a telkes jobbágy, ha személyes szabadságot kapott is, telke a földesúr tulajdona maradt. A libertinussá lett paraszt 1711 után így vagy elvándorolt falujából, vagy megegyezett volt földesurával, hogy taxás, vagy conditionárius állapotban visszakapja teiltet vagy új helyen kisérel meg bérelt földet szerezni. A felszabadult jobbágykatonák nagy része így, hacsak nem volt már szabadon bérelt vagy vásárolt földje amin gazdálkodhatott, szabad, de földnélküli parasztként tért vissza falujába. Ez ugyan nem volt olyan fokú kiváltság, mint amit az önkéntesek a kuruc hadseregben élveztek, de sokkal kedvezőbb volt a földesúri függésben élő jobbágyok országszerte viselt állapotánál. 33. Károlyi Sándor telepítési felhívására Bánkúti Imre hívta fel a figyelmemet, amit ez úton is köszönök. Az eredeti okmány címe "Anno 1711. április 12. Comes Alexandria Károlfy Mareschaüus Generalis personas milüares, tarn officiates, quam gregarios, paribus Rakoczianis, adhaerentes praesentibus urbaliaribus invitai, utproxima pace concluenda in Suis Bonis, qui velint condescendere et incolatum assumere passim, sub insertis condiüonibus". OL Károlyi lt. P 396., Acta Politica Ser. V. 12. Apr. 1711. 34.

1. N. KISS: Die soziale Struktur... 1987. (13. jegyzet) 298. p. I