Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 3. Tóth Péter: A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása és újabbak generálása a 18. században
változatra osztható: a sodornia perfecta vétkét a férfi férfival, illetve a nő nővel követi el, míg a sodornia imperfecta vétkét ugyan a férfi nővel, de egymásnak nem azt a testrészét használva, amelyet Isten erre a célra rendelt. Egy érdekes kettősségre külön is fel kell hívnunk a figyelmet: amíg a periratok alapján rekonstruálható joggyakorlat sokszor attól teszi függővé a büntetés mértékét, hogy megvalósult-e ténylegesen a cselekmény - azaz megtörtént-e az ejacülatio seminis -, addig a jogelmélet a bűn égbekiáltó voltára hivatkozva már a szándéknak is éppen olyan súlyos megbüntetését követeli, mint amilyen súlyos a tényleges elkövetés büntetése. Jogi precedensként ennek indoklására a Tripartitum 3. részének 23. címét idézi, amely a más házának a felgyújtásával való fenyegetést is halállal bünteti: a szodómia pedig sokkal súlyosabb vétek a gyújtogatásnál. Maga a büntetés egyébként nyilvánvalóan bibliai ihletésű: ahogyan Isten tűzzel pusztította el Szodoma városát, éppen úgy égették meg a bűn tárgyával, illetve eszközével együtt a vétkest, rosszabb esetben élve, jobb esetben pedig úgy, hogy előbb fejét vették. Ez a büntetés, mint láttuk, még a természetes módon bekövetkezett halála után is fenyegette a vétkest, sőt, annak áldozatát is. A szexuális erőszak, amint arra a korábbiakban ugyancsak utaltunk, egészen más jogi megítélés alá esett, amellyel itt nem áll szándékunkban részletesen foglalkozni. Inkább csak az érdekesség, mintsem az általánosítás kedvéért azonban hadd említsünk meg egy esetet, amely jól példázza, milyen tág terület áll a rendelkezésünkre, ha végső soron valamilyen, általunk szexuális devianciának minősíthető cselekedetből származó új konfliktusokat akarunk gyűjtögetni. A történet a következő: 1770-ben egy Budai Ferenc nevű, 70 esztendős, csoknyai lakos öregembert hitehagyás vádjával Somogy vármegye törvényszéke elé állítottak.18 A vádlott a maga mentségére előadta, hogy ő református vallásban született és nevelkedett. Fiatal legény korában azonban az történt, hogy amikor egyszer állatokat őrzött, meglátott egy lányt és erőszakot követett el rajta. Amikor a dolog kiderült, a földesuraság arra kényszerítette, hogy vegye feleségül a lányt: aki azonban katolikus lévén, neki is át kellett térnie katolikus vallásra. Korábbi református hitét azonban soha nem tudta megtagadni ezért minősítették apostatának. Tettének következménye tehát nem csak egy életen át tartó lelkiismereti konfliktus lett a kényszerű áttérés miatt, hanem még a törvény el is ítélte azért, mert az új hitet nem tudta elfogadni. * * * Összefoglalva az elmondottakat: még a fogalmak nehezen tisztázható volta, illetve a forrásaink természetéből származó korlátok ellenére is bizonyítható, hogy a 18. századból ismert, szexuálisan deviáns cselekmények egy része az egyén számára menekülést jelentett valamilyen személyes, ám bizonyos fokig társadalmasítható konfliktushelyzetből. Úgy tűnik továbbá, hogy sikerült körvonalazni olyan társadalmi csoportokat is, amelyek tagjai éppen az adott csoporthoz való tartozás következtében jobban ki voltak téve az olyan konfliktushelyzeteknek, amelyek feloldására deviáns cselekedet is szolgálhatott. A deviancia azonban minden esetben új konfliktusokat is eredményezett, amelyeknek néhány fajtája ugyancsak kirajzolódik a forrásokból. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a társadalomtörténet számára sok lehetőséget rejthet és fontos eredményekkel szolgálhat ennek az eddig inkább csak az érdekesség kedvéért vizsgált forrásanyagnak a rendszeres kutatása. 18. SMLt. Somogy vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Processus criminates, I. index, 857. sz. 57
